hey sophisticate!

Ha most nincs kedved beöltözni, sört inni, vagy beszívni akkor hangolódj rá az elkövetkezőkre ezzel a videóval:



Nem olyan miközben hallgatod, mintha a világ legjobb száma lenne, hiába tudod előtte és utána is, hogy nem az?

Ramones-t vagy csak Ramones szerű zenét játszani az egyik legnehezebb. Nemhiába hangolódott rá a saját számok írására, az amúgy eléggé képzett zenészekből álló Hanson Brothers, azzal hogy évekig csak Ramones számokat játszottak a próbatermükben. Egyszerűen, ha valaki olyan próbálja meg akinél kilóghat a lóláb ott ki is fog. A gyengék elhasalnak, ez amolyan Darwinszerű természetes szelekció. A kvinttologatást igaz hívei közül általában a Queers-t és a Screeching Weasel-t szokták emlegetni, de mostantól felírjuk a kéménybe a Marked Men-t is.
Mióta meghallottam a 2006-os Fix My Brain lemezüket, azóta minden nap beleverem a fejem a polcomból kiálló szögbe, hogy én ezeket miért nem hallottam még 2006-ban, és írtam őket rá az év végi listámra. Igazából már 2003 óta büntethetném magam, mert az első lemezük is ugyan olyan jó volt, mint a rá következő kettő. Nagyjából, azért mert a bevált recepten nem nagyon változtattak. Lehetne itt fanyalogni: „hogyha akarnék egy kis Marked Men-t hallgatni, akkor nem ezt és ezt a számot tenném be, hanem csak úgy találomra bármit”. Viszont itt a jó számoknál is vannak jobbak, ezért meg tök mindegy milyen szelekció szerint hallgatja az ember. Bennem például mindig az az érzés van a dalok nagy részénél, amit a fenti videó kapcsán idéztem. Nem akar túl mély lenni, meg nem is lehet ráverni a borítóra, miközben a művészi értékeit fitogtatjuk, és megvilágosodás sem rejlik nagyon benne. Egyszerűen arra van, ami a sok olvasott parasztnál kiveri a biztosítékot, rázni rá a fejünket és ugra-bugrálni. Hangulatát meg is dobja, a karcos fazékhangzás, kicsit garázs rockossá teszi, ezért néha nekem beugrik a kortársak közül a Thermals. És olyan bájos tud lenni, ha alapzajjal szólnak olyan számok, amik egybe foglalják mind a 60-as évek pop, 80-as évek hardcore és a már említett R betűs zenekar dallamosságát és feszességét.
Sajnos a szövegeiket elvből nem nyomtatják ki, így csak sejteni tudom, hogy az egyébként vidámnak tűnő számok annyira nem is azok. Ezzel megtörve a vicces szövegek vonalát az ehhez hasonló zenekaroknál. És visszakanyarodva az egyébként alapból keserédes klasszikusokhoz. Egyszer komolyan szemtanúja voltam, hogy egy barátom egy balatoni mólón ülve, egyik kezében egy teli boros pohárral, másikkal pedig karmesterként kísérve a hangokat pityergett a Pet Cemetery-re (elég bizar volt!).
Szeretnék már valami rosszat írni, mert milyen már egy blog kesergés nélkül, viszont a Marked Men újra feltalálta a meleg vizet, én meg szeretek abban ázni.



bónuszba itt egy interjú velük.

http://www.myspace.com/themarkedmen