real life doesn’t mean much to me

Ha azt hiszed, hogy az isten városában kemények a gyerekek akkor jobb, ha nem jössz az én környékemre. Itt a kisgyerekek tűnyire hegyezett ceruzákkal járkálnak a panelok között egész nap, és mindenkit monosítanak akin látszik, hogy járatja a hifi – sztereó magazint és, el is hiszi, hogy ez az újság tényleg neki szól. Nem azért teszik, mert gonoszak, vagy mert ez az egyetlen esélyük, hogy egyenek. Azért teszik, mert aki nem hisz (sőt ellene van) a lo-fiban az inkább kapjon a fülébe egy kurva hegyes ceruzát, minthogy csak úgy sétálgasson vidáman az utcán.
A lo fi olyan, mint a fanzine írás, vagy mint amikor a csajod kiveri neked egy hűvös tavaszi reggelen. Meghitt, kicsit béna, de szívből jön. Rá lehet sütni a jópofa és a klassz jelzőket. Gondolom a Urinals sem akart nagyon mást, mint jópofa és klassz dolgokat csinálni, amikor megalakultak.
Kicsit olyanok ezek a régi punk/hardcore/indie zenekarok, mint a családi fotóalbumok. Akik ott voltak és jól érezték magukat, azoknak biztos sokat mondanak, de én legtöbbször csak magas épületeket, meg díszített boltíveket látok, és ez kevés ahhoz, hogy én is a boltív közelébe akarjak kerülni. Meg kultikusan nagy zeneszerzők, már azok, akik őszinték velünk és nem hiszik magukról, hogy ők találták fel a meleg vizet, szeretnek utalni a gyökereiknél ilyen obskurus zenekarokra. Ennek vagy az az oka, hogy elhitessék velünk ők is csak közülünk valók, simán ismerhetnek, vagy kutathatnak két turné között olyan zenekarok után, akik a borítójukat a csajaikkal rajzoltatják. Vagy ha annyira rossz a zenekar, hogy az a valós magyarázat az obskurusságukra, akkor olyan színben tűnjenek fel, hogy az az agy, ami megszülhet olyan dalokat, amiket tinik ezrei idéznek a matekfüzetükben, szóval az az agy képes arra is, hogy egy iszonyatosan semmitmondó számban megtalálja a zsenialitást. Ha már lo-fizunk akkor a második esetre itt van a Frogs, ami lehet néha beletalált a dolgok közepébe, de a banimals-t hallgatva eléggé érthetetlen, hogy a grunge nemzedék miért érezte kötelességének, felemelni őket, aztán mint véres kardot körbe vinni és mutogatni mindenhol - mindenkinek. Az elsőre meg ott a Beat Happening, ami tényleg kurva jó, csak annyira már nem obskurs (főleg így az Internet korában), viszont ha valaki jó színben akar feltűnni, akkor mindenképpen említse meg.
Kicsit meg is döbbentem amikor ilyen turkálás közben összetalálkoztam a Urinals-szal. Nem hittem el, hogy ez tényleg ilyen jó, és ha ilyen jó és ilyen régi akkor miért most hallok róla először?! Pedig 78-ban alakultak, a Black Flaggel is játszottak, a Minutemen, meg feldolgozta egy számukat, de mégis kussolt mindenki róluk. Ha valaki a Ramones-t primitív zenének tartja az most hagyja abba az olvasást (és vágjon egy hegyes ceruzát a fülébe), mert a Urinals még egyszerűbb. De valahogy úgy el tudták találni azt a 2 hangot, úgy tudnak rá kornyikálni és pont annyira szól zajosan, hogy valami hihetetlen atmoszféra keletkezik. Néha egyszerű riszálós punk-rock, aztán egyszer csak olyan, mintha egy surf-rock zenekar játszana egy olyan nap után, amikor a víz tükörsima volt, sehol egy hullám és a nap se sütött. A Xiu Xiu koncert óta nem éreztem, hogy ennyire egyszerű dolgokba, hogy lehet ilyen sok mindent belepakolni, és ez még csak egy személytelen mp3. A nihilizmust, pihent agyúságot és az apokaliptikus hangulatot sugárzó szövegek mellé tökéletesen passzolnak az örvénylő gitárok, és az elkeseredettséget és buggyantságot keverő énekhang. Általában akkor hallgatom, amikor vagy sehogyan sem érzem magam, vagy már ittam pár sört és bármilyen hangulatból vergődök át egy másikba, mindig jól passzol hozzá a zene.
A Urinals hivatalosan sosem oszlott fel, kiadtak 2 kislemezt meg egy átfogó antológiát Negative Capability…Check It Out címmel, aztán mivel már tudtak zenélni, nevet váltottak 100 flowers-re. Ami még mindig jó, de nem annyira, mint az elődje. Kicsit sok benne a funky, amiből egy kevés is sok lehet, ha az ember nem akar mindig táncolni. Majd 2003-ban megint visszatértek, az első igazi nagylemezükkel, aminek What Is Real What Is Not volt a címe, de túlságosan félek a kopaszodó punkzenészektől, hogy meghallgassam, meg nem tudom, hogy ebben a tiszta stúdióhangzású világban, hogyan tudnánk visszaadni a régi hangulatot.
Mindenesetre igazságtalan ez a világ, hogy egy ilyen jó zenekart ilyen kevesen ismernek. Ha a házunk környékén járnak majd, szólok is a srácoknak, hogy azoknak is mehet a fülébe a ceruza, akik nem rajonganak az Urinals-ért.

7 inch punk jóvoltából itt az egyik ep

itt meg egy kicsit bővöbb és tájékoztatóbb dolog a zenekarról