2009 június, mi a kurva élet?

Van itt pár srác, akik azért jöttek, hogy anyádnak mindenféle szarral fertőzzék meg a gondolatait, a kishúgodból benzint szipuzó kiskorú terhest csináljanak, az apád pedig prostituálni fogja az öcséd. Majd reggelente megcsókolhatod a homlokát, amikor munkába megy, aztán ülhetsz a cigivel kiégetett nejlonterítőd felett, egy avas almát eszegetve és gondolkozhatsz mindezen. A sorsotokon, meg a srácokon, akik ezt tették veletek. Punk gyerekek, jó fülű anyákkal: Ne engedjétek, hogy olyanok hallják a Rákosit, akik féltenek titeket! Aki ezen nem tud röhögni az sírni fog. Akinek már a börtön szex gondolatától felfordul a gyomra az kerülje őket. Még akkor is, ha a gerilla módon szerveződő koncertjeik nagy részére, előzetesen semmi sem figyelmeztet. Ezek a srácok okosan jönnek érted és elkapnak. Anyád!
Hétvégén lent voltam megnézi, hogy veszik fel saját számaikat, saját maguknak. Amíg Gepárd gitározott én a műhelye wc-jében hánytam, fura parák jöttek rám, de estére már egész jól viseltem, hogy részegen beszéltünk az anyatejben oldódó alkoholról, miközben velünk szemben egy közepesen lehetetlennek tűnő figura szopatta a testes barátnőjét a kocsma vécéjében. Csoki benézett munkából jövet, ahol kilőtt pár nyulat, de nem maradt sokáig, mert reggel még meg kellett írnia a hiányzó sorokat. Másnap aztán végre teljes egészében rögzítve lett, olyan délután négy körül a Rákosi első demója.

Kicsit több, mint egy év mesélt róla Gepárd, hogy elkezdett zenélni Mátéval a Strength Inside-ból. Aki Gepárd szerint csak azért kezdett dobolni, mert megunta, hogy túl egyszerű gitározni, és minden hülye azt csinálja már. A Rákosi egy ilyen zenekar, ha kell könnyen innovatív, mint a nyugati ember és mindig ösztönös, mint a legkeletibb. Lehet a kezdeti hobbiérzés miatt, vagy valami másért, de sosem tűntek egy olyan zenekarnak, akik annyira komolyan vennék magukat. Ezért kell őket komolyan venni. Mert a professzionalizmusnak ebben a műfajban nincs helye. Én is csak akkor jöttem rá, hogy ez nem vicc, amikor egy három órás próbájukra beültem.
Bizarr elképzelni Gepárd tudatalattija rossz felének zenébe ömlését. Mégis az ő
szellemi terméke ez a gonosz massza. Az övé meg Mátéé, akiben ha más nem is, az ijesztő, hogy miért van benne ebben a zenekarban. Belépése pillanatától, bár az annyira nyilvánvaló volt, hogy akár már jóval előtte is, Csoki lett a Rákosi értelme. Gepárd vállrángatós, szellős tanácsai meg úgyis inkább azzal törődtek, hogy minél gyorsabban legyenek húzogatva azok a kvintek minél rövidebb időn belül, amikre Csoki szabadon hintheti az ösztönös, de attól még meglepően pontosan kieszelt gecizését. Vagyis nem az övét. Hanem a városét.
A zenekari szótárában a „meg kell énekelni” annyira fajsúlyos kifejezés, hogy a számok munka címei nem is a fejhez baszodó vödör hangzást írják le, kifejezetten húzós részek sajátosságait, vagy a puszták rideg hangulatát, hanem történeteket. Történeteket, amik mezőtúron történtek meg, ijesztően sok van belőlük, ijesztően betegek és ijesztően igazak.
A könnyű zene folyton beenged mások életébe. Vannak történetek, amiket megéri elmesélni, de aki tehetséges, már olyan semmitmondó kis afférokból képes egy valamit mondó dal érzését kihozni, mint egy napsütéses, temetői séta. A Rákosi folklórja kezdésből nagyon erős. Néha már fikciószerű, pedig sosem lóg ki a valóságból. Ezzel pont, hogy nem csak a magánéletükbe engednek be minket, hanem egy egész város, egy egész tájegység és ezzel együtt egy egész ország helyzetébe.
Mezőtúr összes aberráltja, hülyéje, üzemi balesetet elszenvedője, emberkereskedője, megcsaltja, gyerekgyilkosa, nagyra vágyója közé lök be. Ők tényleg ebben élnek. És nevetnek rajta, mert némelyik sztori már annyira bizarrul tragikus, hogy ezen csak mosolyogni lehet, miután ledöbbent az emberi természet. Ha erre nem lenének képesek, ki tudja, hogy a körön kívülre tudnának e kerülni, ahol jól látnak mindent. A lényeg, hogy ott vannak. Így tudnak a számok kocsmából kiszűrődő obégatva kinyögött történetek helyett, másnap elmesélt, pontos leírások lenni. Amikben érződik azért, a mesélő alkoholos töltete is.
Ráadásul a maguknak adott szabadságban van egyfajta raphez közeli freestylos teszem azt, amit akarok, amikor akarom érzés. Kattant haver hirtelen lenyugodott, a szöveg egy reggeli kávé mellett átterelődött Kabaira. Aki a héten megölt két nyugdíjast, és amíg a róla szóló szám felvételei zajlottak, őt már a rendőrség hallgatta ki, mert reggel végre elfogták. Jó időben jó helyen elv szerint, egy sorhoz még úgy ahogy én is hozzájárultam.
A cédéből, őket ismerve, biztos ki fog maradni minden magyarázat. Aki a háttérre kíváncsi, az kutasson vissza zsaru magazinokban, bírósági jegyzőkönyvekben, termés átlag jelentésekben, sürgősségi ügyeletek naplóiban. Talán a fogalmatlanság köde viccesé tudja tenni majd a szövegeket, de végre megint megvan az a fajta mindig jól eső tudatlanság, aminek ha kis darabjai felvilágosulnak, koncertek utáni faggatásokból, akkor az új információkat lehet a lemezt hallgatva, bennfentes élvezettel dédelgetni. Ezzel csak a zenekar jó részének elméletét erősítve az információs korszak hamis dicsfényéről. Ha akarsz valamit tudni, azt sörszaggal kapod majd az arcodba. Anyád!
Hogy mennyire száguld Magyarország egy újabb diktatúra irányába annak megítélése legyen politikával foglalkozó blogok feladata. A 80-as éveket nem fogjuk vissza hozni ez a zenekar. Már teljes egészében. A csapnivaló lemez hangzás miatt nem is kár. Ami ott jó volt az át lett mentve. A rákosi vasfüggöny nélkül is közel szorul majd hozzánk, annyira minden ízében magyar. Mélyen, mint a földműves fájdalom, a belterjes-beteges világkép és a telitalpas tűrhőség. Ez a punk. A fricska benne. Mert lehet csak mezőtúr ennyire pletykás, vagy ők pont jó helyre születtek, de talán mégsem ilyen Magyarország. Ennyire nem izgalmas. Mert ha csak a hülyébbnél hülyébb emberekről, és a megállás nélküli tömény ivásról szólna, úgy hogy feleslegesen senki sem kezd el sipákolni, vagy másokkal kekeckedni, akkor ez egy élhetőbb hely lenne. Vagy csak klassz, mint Oroszország a videó megosztókra feltöltött temérdek utcai verekedős videóval, a felszámolhatatlan alkoholizmussal, híres írókkal és judo dvd-t kiadó, tigrisölő elnökkel.
Rákosit viszont nem érdekli kinek miért szarabb. Történt, ami történt, ha elég jól hangzik meg kell énekelni.
Mi meg örülhetünk, mert most már van egy ilyenünk is. Fasz tudja, hogy be fognak e futni, de az őserőnek amit a felgyorsított kvinttologatós punk/hardcore-hoz kevertek nehéz lesz ellenállnia bárkinek, aki szereti a torzított gitárokat. Ha többet adnának az öltözködésre a Casualties-re hasonlítana, ha angolok lennének a Discharge-ra, ha szűk gatyás mexikóiak, akkor a Los Crudos-ra, ha pedig kopaszra lenne nyírva a hajuk akkor a Negative Approch-ra.

Ez volt a hétvégén. Zaj, téboly, tudat módosítás, ijesztő történetek, fingszagba burkolózott hordóhasú férfiak. Hangszóró selymek lettek összeköpködve, zsinórok széttaposva, rohadt sok szikszalag elragasztva. Megannyi „ez már úgysem lesz jobb”, és „vehetjük újra”. Aztán öntudatlan ökölrázás, mert már mantrikusan sokszor hangzott el, a „reinkarnáció hát az meg mi a szar? nincs olyan szerv, hogy lélek” sor. A maga lassan beálló monotóniájával az egész egy rituálévá alakult. Ami van olyan belterjes, mint a jobb szekták, és hála Borics Attila apai felügyeletének az egész szertartás le lett vezényelve. Csak olya punkos bökkenőkkel. Ha sosem lesz rend ebben az országban akkor talán a Rákosi sem oszlik fel sosem. KÁOSZT KÁOSZT MÉG TÖBB KÁOSZT!!!