beginning of a bla bla bla

Eddig készültem a punkra, hallgattam, hogy a világ egy magányos, gonosz és összességében fos hely. Nemsokára meg majd szembesülök is vele. De most még élvezhetem, papír szerint az utolsó szabad nyaram, ami még tényleg nyár lesz, nem csak annyi, hogy melegben járok dolgozni. Most még járhatok hétköznap sokáig tartó koncertekre, aztán meg haza érve róluk részegen, akár késő hajnalig is olvashatok leszbikus francia tinikről.

Tegnapban engem nagyjából csak annyi zavart, hogy az egész belvárosból 90 perc + hosszabbítás ömlik a disznóvágásra emlékeztető, magasan süvítő hang, amit európa mindig különböző két népe üvölt, hm nem tudom hova meg kire. Jó mondjuk a lokálpatrióta hűbörgés még mindig jobb, mint az itthoni köcsög szurkolók többsége. Lehet szar helyen lakom, de a legtöbb sport rajongó akit ismerek, mind ilyen igazi seggfej, akik miatt a punknak még 30 évvel a Sex Pistols után is van értelme. Na mindegy a koncert azért nem volt rossz.

A Téveszme pl. hozott egy dekoratív csajt aki kicsit borongósan üldögélt a színpad előtt. Koncert közben meg ritkán mosolyogva fotózta a zenekart. Gondolom kiderült, hogy őt nézni még izgibb volt, mint a zenekart. Különben olyan nem tudom, aranyosak voltak. De egy szórólapon hardcore / punk zenekar ennyire azért ne legyen ari. De ők csak álltak és néha kemény hangokat pengettek, néha meg dallamosabbakat. Ha a részek közben feltartott volna a helyes lány egy táblát „ez a kemény rész”, „ez a dallamos rész” felirattal, talán egyértelműbb is lett volna az egész. Így annyira nem, mert csak hónaljukig felhúzott gitárok mögé bújva billegtek ütemre, pedig sokkal többet is ki lehetne hozni ebből. Azt viszont jó látni, hogy egy Hátsó Szándék feldolgozás még mindig az este legnagyobb mozgását tudja kiváltani.

Tegnap Saw interjú ma meg koncert beszámoló. Eddig ez volt a legjobb koncert, amit láttam tőlük. Justice intró vicces volt, és jól is játszották, aztán végig lendületben tudtak maradni. Most már úgy, hogy a hangszereiken is keményen játszottak közben. Már a maguk módján. Tényleg jó érzés volt végignézni a koncertet, hogy van itt valami, amit majd szemmel lehet követni, ha erre játszanak lemenni rájuk, és ha csinálnak jó pólókat akkor azokat hordani. Állítólag lesz új lemez, ők ezt mondták. Vagy olyan feldolgozásokat játszottak amiket én nem ismerek, vagy az új számokat, amik különben baromi jók, és csak az egyik esett szét, egy kiállásban. Szerintem ők voltak az est legjobbjai.

Ahhoz képest, hogy az End Of A Year-ről olvasott dolgok tetszettek, hallani előzetesen nem hallottam tőlük semmit. Nem tudom miért, de legalább így lementem megnézni őket. Ugye ők most futottak be igazán, a mára mérsékelten ciki revelation mellett leszerződtette őket a mérhetetlenül kúl deathwish records. Ráadásul úgy, hogy ők nem a DW szerű tucat döngölős zenét játsszák. Hogy miért szerződtet le egy punkon belül viszonylag nagy kiadó egy punkon belül viszonylag ismeretlen bandát? Tegnap ez vagy nem derült ki vagy hülye vagyok. Most az, hogy egy turnézó és amerikai, szóval időmilliomos, zenekar jól el tudja játszani a számait attól nem nagyon fogok hasra esni. Erre még pár magyar banda is képes, akik havonta legfeljebb kétszer próbálnak és két havonta egyszer játszanak. Szerintem amitől egy jó zenekar, igazán jó lesz az az, hogy akkor is jók ha 10 embernek játszanak egy olyan fura országban, mint amiben mi élünk. De ez kurvára semmilyen volt. Mintha egy cd-t hallgattam volna miközben a magic numbers tagjaival szemezte. És ha már a szemezés. Az összes lebutított mondanivalót az énekes meredten rám bámulva mondta, mintha én lennék a leghülyébb a teremben akinek egy kis felvilágosításra lenne szüksége. Akkor még nem tudta, hogy én az ellensége vagyok, aki még másnaposan is lehúzza a tegnapi koncertjét.

Ja és találkoztam Pokorni Zoltánnal is. Ugyan úgy néz ki, mint a tévében, csak a felesége mellett nem annyira nyilvánvaló, hogy bármikor képes lenne arra, amire Michael Douglas miután nem kapott kaját.