Kérdezed, hogy vagyok; mm, cowboy-osan…

2 hete meghallottam egy számot, és úgy éreztem, ahogy azt már a Loudmouth kapcsán felidéztem. Tudjátok, amikor hallgat az ember egy számot, és közben úgy érzi, ez a világ legjobb száma. Csak szól és egybe tartja az univerzumot.
Közben meg nem érdekelt semmi. Megjelent előttem a vadnyugat. De nem a hősies, végső igazságot szolgáltató, hanem a kietlen pusztákkal, és rumba fojtott ábrándokkal teli. Pont ebben a lyukban született meg Dan Sartain is. Aki úgy zenél, mint egy sokat látott párbajhős. Tudja ő jól, hogy biztos a keze és sok embert könnyű szerrel kilőhet. De még jobban tudja azt, hogy őt is bármikor agyonlőhetik, csak igazából kurvára nem érdekli.
Felejtsünk el mindent. Komolyan, az Against Me elmehet a picsába! Kit érdekel milyen koncert zenekar? Hogy mennyire furfangosak a szövegeik, vagy hogy eladták magukat? Lényegtelen. Lényegtelen a Slim Cessna’s Auto Club is a hülye kalapjaikkal. És lényegtelen az is, hogy a folk/country/minimál rockabilly zenék mennyire hatnak punknak, és akkor az all music „cow punk” meghatározása csak valami beszívott újságíró agyszüleménye, vagy tényleg létező dolog?! Ezek a dolgok senkit sem érdekelnek, amikor elkezdődik Drama Queen amiben nem tudom, hogy sikerült neki, de valahogy összetudta foglalni másfél percben, mind azt, amin más emberek fél életeken át gondolkoznak, mire végkövetkeztetésre jutnak. Aztán váltakoznak a tempók, de a mentalitás marad az életunt, „azért menjünk el oda, legfeljebb majd elbukunk”. És a témák sem nagyon mozdulnak el a magány - változatok öngyilkosságra - vallások kifigurázásától. A dalszerzői tehetsége nem is ezeknek a témáknak az egyedi körüljárásában nyilvánul meg. Frappáns, és lényegre törő, miközben a humorát sem veszti el. És tényleg iszonyatosan slágeres. Johnny Cash ha most lenne ereje teljében (meg életben) biztos pont ugyan ilyen zenét csinálna. Mégis igazán akkor mutatja meg, hogy mit tud amikor a hangulatokkal zsonglőrködik. Egyszer háttér zene aminek hallatán elkezdünk úgy járni az utcán mintha mi is öltönyös tagok lennénk a Kutyaszorítban-ból, meg cigit akarunk szívni nagyon lassan (Thought It Over)… aztán meg azon veszsük észre magunkat, hogy zavarban vagyunk, hogy olyan dalt hallgatunk ami csak 1 embernek szól, akik nem mi vagyunk (The World Is Gonna Break Your Little Heart).
Akkor mindenképpen ezt kell hallgatni, ha valakinek olyan agymenése támad, hogy ő most folk alapú rockabilly-t akkor hallani, de akkor is érdemes feltenni, ha egyszerűen csak szerda van.