modern needs

Azt már rohadt régen el akartam mondani, hogy a Wasted Time kurva jó. Annyira jók és kemények és punkok hogy az már túl is lép a komolykodáson. Azon a komolykodáson, aminek egyesek képzelik a punk/hardcore-t kívülről vagy akár belülről is. Alapjaiban fogja meg ezzel a punk lényegét. Jó, biztos néha tényleg egy nagy gittegyleteskedésnek tűnhet ez az egész, de igazából csak kurva jó hecc dühös zenét hallgatni vagy dühödten játszani és mellette fanzine-t írni, vagy turnét szervezni. Fura elvekhez kötni magam. Amiknek örülök, hogy vannak, mert végül is természetesek. Ez mind csak szórakozás. Egy idő után pedig úgyis ez lehet a legnagyobb középső ujj, amit mutogatni lehet. Szimplán azzal, hogy jól érezzük magunkat. Hogy még van, aki élvezi, igényli és éli a mókázást. Amikor megkérdezte tőlem egy srác két németországi város között, miközben éppen azon gondolkodtam, hogy miért magyaráztam a péniszemről az előző este, hogy mi a progresszió a punkban ezt kellett volna mondanom. A folyamatos egyhelyben maradás a világgal szemben ami, hogy megvalósuljon, néha azért át kell rendezni körülöttünk a dolgokat. A wasted time és aközött, ami a zenéjük alapját adja a 80-as évekbeli Hardcore, csupán az a különbség, hogy a Wasted Time jobban szól. Ezt viszont nagyon nem könnyű ma elérni. Nervous Breakdown gitárján nincs torzítás. Egyszerűen olyan szarul szólt az a kis erősítő, amin felvették a kislemezt, mintha torzítva lenne. A véletlen összehozta azt a remek hangzást. Azt meg a tudás, ahogy az FVK általam gyakran emlegetett kezdő riffjei vibrálnak. Faszom, de hát hogy lehetett olyat kitalálni?! És a Wasted Time az ezer stúdió, még több választható hangzásai közül egyszerűen csak erősebben szól, mintha valaki kicsit felhangosította volna az egyik Necros lemezt meg a zenészek egy picit összeszedettebben játszanának. Vajon azok a megőszült emberek, akik anno Necros-ra pogóztak, vagy szétverték az SNL stúdióját Fear-re, mit szólnának a Wasted Time-hoz? Lehet már azt hallgatják, ami ellen bőrdzsekit kezdtek hordani, béna lelketlen rock zenét, és ezzel ők is csak beteljesítői annak a körnek, amit a gyűlölt tömeg ugyan úgy megtett, kevesebb dicsőség vesztéssel. Itt a baki. Hogy ellenük vették fel a bőrdzsekiket. Úgy nem lehet szórakozni, hogy közben érdekel rajtunk kívül mások, hogyan érzik magukat.
Milyen hülyén hangzik punknak lenni, többször tizenhat évesen, nem olyan ruhákban, mint amiket a rendőr akadémiában hordanak Zedék. Minél idősebb valaki és minél normálisabban öltözik annál furább ez. Mintha azt mondanánk, hogy ja még mindig yo-yozok. Nem annak ijesztő, aki még punk, hanem annak, aki szemében ettől egy más kontextusba kerülhetünk. „ja eddig azt hittem, hogy te teljesen normális vagy”. Ezért kéne minden ráncnak egy újabb ünnepnek lennie azért, mert még mindig yo-yoznak egyesek. Mondom ezt miközben könnyen elszomorodok, ha öreg embereket látok gyors zenét játszani. Miközben nem értem miért nem szeretnek öreg emberek gyors zenét hallgatni. És mi a nehéz benne, ha megpróbálnak sietni a tempóval, de nem jön össze. Dobolni, nehezebb, gitározni nem annyira. De tényleg ennyire megterhelné a szervezetet a gyors és hangos zene?
Vagy csak a düh múlik el? Mert az a gyors zene kulcsa és nem csak az, hogy azt kurva jó játszani. Vajon a Slayer azért tud tempót tartani mert gyorsak? És ha úgy is vagyok vele, hogy de hát az öregek nem gyors zenét játszanak, hanem egy lendülettelen, szánni valóan kedves valamit, akkor se kéne, hogy igazam legyen. Mert a punk zene nem szórakoztatni akarja a közönséget, hanem az előadók elszántságáról és kitartásáról szól. Hogy ezek minden ellenére ugyan úgy csinálják. Próbálják csinálni. A közönség meg kezdjen vele, amit akar, ha nem sikerült minden egyes tagjának egy zenekarba suvasztódni, hogy megmutassák, mi lenne az ő alternatívájuk.
Magamra vethetek ezért. Az egyetlen zenekar, akikre most tudok gondolni, akik bármilyen öregek lesznek, akkor is érdekelni fognak az a Sonic Youth. Ők azok, akiket bármikor hagyok ki, rosszul esik. És bármikor olvasom, hogy lesz egy új lemezük, várni kezdem a napot, amikor először hallom. Tényleg még a Cro-Mags is lenyűgözően kemény mindmáig. De ők nem írnak új számokat, és ha Mackie tud dobolni, úgy ahogy ő dobol, egy rapper bakancsban is, akkor az az ember sokáig képes lesz még bármire. Bár meg kell említenem, hogy inkább a Cro Mags számai nyűgöznek le, és nem túlnyomó részben JJ aktivitása. Aki előtt le a kalappal, hogy így le tudja nyomni a bulikat, de ez a görcsös ragaszkodás az utcáról jövünk, minden napunk egy kibaszott harc, ha még igaz is volt vagy még mindig az, épp csak azt éri el, hogy nekem nehezemre esik a Cro Mags-et komolyan venni. Mert van bennük mit, amihez nekem semmi közöm.
De akkor most mégis miért nem képesek az öreg emberek a gyors zene hallgatására? Ha játszani nem is tudják. Vagy kiváltképp az új gyors zenék hallgatására. Lehet azt hiszik, hogy akik gyorsan játszanak azokat komolyan kell venni. Mert ahhoz kell valami elkötelezettség. És ha valami új és komolyan kell venni, nekik már túl sok. Úgy látszik vannak akik már nem akarnak yo-yozni. Pedig a Wasted Time csont punk. Gyökerek mellől el nem szakadt csak azok közül új hajtásként kinőtt. Ezért semmi erőltetett, ideologizált, ironikus, vagy összekacsintós kettős-értelmű nincs bennük egyszerűen csak az, hogy kibaszott jók és klassz őket hallgatni. És akinek ehhez meg a hozzá hasonlókhoz kell valami belemagyarázás vagy nem elég az alapból csupasz tartalom bája, hát az lehet sosem szerette a punkot. Ennek a zenének a hallgatásához még mindig csak egy dologra kell figyelni, hogy ami szól az fasza e. Hiába új zenekar, előlük nem kell a nosztalgiába menekülni, akkor sem ha valaki nem érti a mai világot. Nem ügy, hogy már akár ezerszer eljátszott témák és elkiabált tartalmak szerepelnek itt. Más meg azért kap hideget meleget, mert tovább indul vagy mert éppen csak sokan mások is szeretik a zenéjüket. Na, ha valami béna a zenehallgatásban az ez. A túlokoskodás, a másokra mutogatás. Igen, ez jóval bénább, mint túlkorosan is dühösnek lenni és fanzine-t írni a kései Black Flag-ről vagy arról, hogy a színtéren éppen milyen hülyeség van. A Wasted Time olyan jó, mintha az elmúlt 30 évben semmi sem történt volna. És ami jó volt akkor az miért ne lenne jó most, ha igazából semmi nagy dolog nem változott meg, legfeljebb páran megőszültek.