still ill

"Tonight I am as horny as a ten peckerd house, so stay tuned because this is Sofa King reminding you to eat your cereal with a fork and do your homework in the dark..."

Bár nem szóltam előre, de ez a blog is szezonálisan működik. Megvolt az első széria, és aztán kicsit elmentem pihenni. Most meg kezdődik a második. Sajnos erre nincs külön fejléc, de azért amit időközben beraktam elég szép lett. Köszönet érte Koberának!
Szóval elkezdődött minden újra, itt az ősz, aminek az elejéről még tudósítottam, de aztán teljesen megütött, és egész nap csak a megsárgult levelek között sétálgattam miközben Pavement-et meg My Bloody Valentine-t hallgattam. Najó, van kötött pulcsim, de azért ennyire nem merültem el a főiskolás létben. Viszont kiköltöztem otthonról, és ezt például már az albérletemből írom, amiben egy barátommal lakom együtt. Annó közel-keleti vendégmunkások laktak itt, így a spejzben hagyott emészthetetlen fűszerek mellé megörököltük a város legjobb minőségű, de egyben legkisebb adagját szállító drogdílerét is. Annyira azért sosem voltunk fűfejek, hogy hozzánk szokott volna, de még grátiszból kimért nekünk egy tisztességes grammot, úgy utoljára.
A költözés pont jókor jött, mert otthon semmi képpen sem akartam maradni. A csajom kidobott. De minden este nem volt kedvem elmenni, korsókba felejteni magam, így pont kapóra jött, hogy lehet elviselhető társaságom, amit mezítláb is élvezhetek, úgy hogy nem fázok fel. Ez le is foglalt annyira, hogy alig gondolkodjak azon, mikről kéne ide írnom.
Amikor beköltöztünk, és egybe raktuk az otthoni szekrények aljáról túrt válogatás kazettákat, elkapott és több hétig a markában tartott minket a nosztalgia. Olcsó sört ittunk és a kanapén dögölve egyből összeállítottunk egy „top 12 szám, amiért lefeküdnék magammal, ha lány lennék és megkaptam volna magamtól egy válogatáson” kazettát. És csak 1 Motörhead számot raktunk rá! Ekkor egy pillanatra megleltem a lelki békém. Legutoljára akkor éreztem így egyben a dolgokat, amikor egy vasárnap délután a közeli kertvárosban bicikliztem, és mire haza értem pont kezdődött a Szívek Szállodája. Meg a nap is olyan filmbe illően sütött be a plakátjaimra. A közös lemezgyűjteményekből meg kikeveredett egy közös zenei ízlés is, sok önprómócióval, meg eddig titkolt dolgok felfedésével. Például a barátom sosem árulta el, amíg lakótársak nem lettünk, hogy a twee pop az egyik titkos szerelme. Annyira, hogy a lapockáján még egy K Rec. tetkó is van, pont mint Kurt Cobain-nek volt. Miután ez kiderült, amíg a fejünk búbjáig nem teltünk meg kedves, és kúl érzésekkel, addig hallgattunk Marine Girls-t, Talulah Gosh-t, Pastels-t és Glo Worm-öt. Utána én jöttem a Hot Snakes, Jawbreaker-emmel, Cloak / Dagger-rel, és hogy valamiről megpróbáljak írni is, Said Radio-t is hallgattunk. Jó gonosznak találtuk mind a ketten. Viszont amikor feljött hozzánk az a csaj és a barátnője, akit a művész mozi előterében szedtünk fel valami vasárnapi matiné után… elment tőle a kedvünk, mikor felhívták a figyelmet a háttérben megbúvó glam életérzésre. Végül a hetek alatt kiegyeztünk abban, hogyha hangosan fog szólni és egyikünk sem akarja magát frusztráltan érezni, akkor majd pop punkot fogunk hallgatni. El is mentünk és vettünk a meglévő Queers, Screeching Weasel mellé néhány Marked Men, Ergs!, Exploding Hearts, Heartaches, Busy Signals, Jay Retarded lemezt. Ezeken kívül csak fejhallgatóval vagy közös megegyezéssel lehet bármit is hallgatni. Most például Handsome szól a fejhallgatómból és a konyhapulton gépelem mind ezt, miközben a kihűlő pirítósom eszem.
Handsome-ról jut eszembe (kicsit tovább asszociálva), hogy láttam élőben Walter Schreifels-t. Bár a Gorilla Biscuits-et szeretem legkevésbé a bandái közül, azért nagyon jó volt. Mozoghattak volna többet, de ki tudja én fogok e egyáltalán ennyit, amikor annyi leszek, mint ők most. A Bane-t is láttam kétszer, akik tényleg az egyik legjobb koncert zenekar, csak az ősz miatt, valahogy engem nem ért el az egész. Annyira objektív meg nem akartam lenni, hogy egy olyan koncertet dicsérjek, ahol nem éreztem semmit. Ja a Ceremony alatt meg kiderült, hogy a magyarországi hardcore színtér nagy rész retteg a buziktól. Komolyan hallottam a „Hé az a köcsög velem kokettál!” felhördülést, aminek kicsit olyan „Úristen ha esetleg megfogná a farkam, lehet bemerevednék. És ezért meg kellene ütnöm” kicsengése is volt. Akkor viszont én pöccentem be, amikor egy szerelmes pár úgy egymásba gabalyodott a Circle Jerks feldolgozás alatt, hogy nem elég, hogy egymással kezdtek huncutkodni, de a csaj túl ölelte szerelmét és az én vállamat kezdte el masszírozni.
Talán ezek volt az egyetlen meghatározó koncert élményeim. Voltam más bulikon is, de azok semmi nyomot nem hagytak bennem. Viszont átkozom az eget azért, mert sem a Brutal Knights-ot sem a Blowfly-t nem néztem meg Bécsben. A Brutal Knights-ra mondjuk van mentségem. Gondolom annak a 10 embernek, aki látogatja a blogot, nem lehet olyan nagy meglepetés, hogy van egy zenekarom is. Na miközben boldogan bólogathattam volna BK-ra, inkább egy vidéki stúdióban óbégattam este 9-től hajnali 3-ig. Még mindig kellemesebb volt, mint kiszenvedni a szövegeket magamból. Szerencsére a csajom pont időben döbbent rá, hogy még a páratlan szexuális trükkjeim sem színesítik ki az összképet, ha arról van szó hogy akkor egy kibírhatatlan seggfej vagyok e vagy sem. Ezért amin hónapokat gondolkodtam, kijött 2 hét alatt, a kis rásegítéssel. A végeredmény nemsokára publikus lesz, aztán majd lehet akasztani a hóhért. Kicsit visszatérve, már előre fáj a szívem, hogy üröm lesz az örömben az 1 hetes németországi turnénk, ami pont akkora esik, amikor a National, Good Life, NomeansNo játszik a közelben, és az Interpol meg mindig abban a városban vagy annak a közelében lesz ahol mi játszunk. Mintha azok a jó csajok egyike lenne akik sosem fogják felvenni a kopott pólóimat, mint alvó póló. Persze egy kiadós dugás után. De hát csak kijár nekem is egy hét, amikor nem rajongó leszek főállásban (gondolom nem is a rajongás tárgya).
Hm, hirtelenjében ennyi jut eszembe. Nem akarok ígérgetni, hogy színesebb vagy színvonalasabb lesz az elkövetkező évad, mint az előző. Igazából most semmi ötletem sincs, hogy mi lesz a következő poszt. Jó lenne a fanzine-ből megszokott, nem direktben zenei témákról is írni, csak semmi sem idegesít fel mostanában. Azért a libidóból nem veszek vissza.
És most elmegyek és megeszem az ebédem amit abból a fogadásból nyertem, hogy a Pitchfork fog e írni a Cloak / Dagger nagylemezről.

Dolgok amiket néztem: CQ, Wayne’s World, The Life Of Aquatic with Steve Zissou, Secratary, Breathless, Knocked Up, Grindhouse, Thank You For Smoking, Where Buffalo Roams, Monk, Dexter, House MD, Family Guy, Hotel Chevalier

Könyvek amiket olvastam:
F Scott Fitzgerald – Az éj szelíd trónján
Kurt Vonnegut – A titán szirénjei

Dec 3 Cloak / Dagger a kultiban! Jó csajok vegyetek kebletekre!