ez is fikció
Annyira nem csináltunk sok mindent. Úgy értve, hogy nagyjából olyan életet éltünk, mintha mi is helyiek lennénk, csak szabadságon. Spencernél laktunk, így még a szálloda/hostel érzés sem volt meg. Jobb is, mert egy falanszter falat bámulni, két hétig bárhol lehet, de így az én hajlekom egy nemi erőszakoló kuckora emlekeztetett, amit csak egy madárszarral félig ellepett ablak világított meg, de romantikus volt ezen a kis résen kinézni reggel, amikor a párkányt verő esőre ébredtem fel. Attila meg a nagyszobaban aludt, ha eppen nem fűtött politikai vitak mentek ott, amikbe vagy neki is be kellett szállnia, vagy kimenekülhetett az erkélyre láncdohányozni és várni a napot, hogy felkeljen. Vagy koncertekre mentunk, vagy parkokban setalgattunk, vagy csak úgy kint voltunk, benne amerikában. Elmentunk a strandra es bele is gyalogoltunk az oceanba. Lattunk fokakat, a golden gate hidat, az egesz varost besetaltuk, mert nem nagy. igazabol kikapcsolodni mentunk, igy egy nap volt az amikor megneztunk mindent, mert ott nincs látnivaló, mert nincs nagyon történelem sem, és vagyunk annyira tuskók, hogy a múzeumok se hozzanak lázba. Annyira semmi sincs, csak élet, amerika nem érdekes hely, az amerikaiak sem azok. Csak a lehetőség legfeljebb, hogy érdekes lehess. De mi nyaralni mentünk, egy távoli országból, nekünk ott volt a táskánkban az érdekesség. Aztan inkabb csak logtunk es a helyiekkel barátkoztunk meg koncerteket latogattunk, degeszre ettuk magunkat, lemezeket vettünk. ezert igy napi leosztasu elmenybeszamolot nem tudok írni. Minden reggel sort ittunk aztan elmentunk helyekre. Csak ugy setalgattunk, az emberek kozott voltunk. inkabb ugy az eleterzesrol meg az emberekrol irnek, a hangulatrol meg a tanulsagokrol. Ebben voltunk túristák, mert tényleg csak olyan a város, mint egy nyaraló övezet, minden kényelmes, minden nagy és egyszerű, és éppen ezért nagyon semmilyen.
bar azt sosem hittem, hogy valaha ki fogok jutni amerikaba, nagyon abba sem gondoltam bele, amig gimibe jartam, hogy egyszer majd le fogok erettsegizni. es annak ellenere, hogy az utolso napokban elegge pánikoltam, hogy valami majd közbe jön, es meg a vamugyis faszinak is dadogva mondtam, hogy fogalmam sincs melyik keruletben fogok lakni, most vagyok itt eloszor, de ezt az előbb is mondtam már, mostmar hogy vege, eleg termeszetesnek tunt, hogy ezen is tul vagyok. Azt mar az elejetol fogva tudtam, hogy más lesz, de en megis inkabb szeretek europaban elni, es europainak lenni. És igazabol ez igy is van jol. Mert hiaba van ott egy nagy csomo kultura es fajta ember, azert ok megis mind csak amerikaiak. akkor is, ha neha erzem, hogy direkt nyomjak, hangsulyozzak azokat a kulonbsegeiket, mind kulturalis, mind egyebb individuális teren, hogy megtudjak magukat kulonboztetni a tobbsegtol es megtartsak az elődjeik multjabol adodo identitast is. ez mondjuk legkevesebe a melegekre igaz, ugye errol is beszelni kell, SF kb az o fovarosuk. amig otthon inkabb vicces ha ket ferfi csokolozik az utcán, es kontrasztba kerulnek a magyar prudseggel, itt valahogy annyira termeszetes es nem eroltetett az egesz, hogy egy ido utan mar fel sem tunik, hogy nahat ok is egymas kezet fogjak pedig ket szoros ferfiről van szó. azert amikor a repteren mar elkezdtek csokolozni ferfiak a mozgolepcson kicsit megmosolyogtato volt, mintha valaki egy indiai reptéren akarna egyből megvilágosodni, de tenyleg az egesz tolerancia felfogasuk teljesen mas. gondolom azert is, mert itt van mit toleralni, es nem csak papiron mondja az ember, hogy ja nekem aztan édes mindegy, hogy egyesek masok. meg itt tenyleg annyi fele es fajta ember van, hogy egyszeruen kenyelmesebb elfogadni oket, mint mindenkin egyenkent kiakadni. valahogy csak hozza tartoznak a varoshoz, es ezert fel sem merul, hogy huuu ezek kivulallok. amikor spencer beszelgetett a limp wristes Martinnal Sarah Kirsch-rol, es mondta, hogy semmi negativ komment nem jott eddig azzal kapcsolatban, hogy végre nőként fogja élni az életét, es amikor Martin visszakerdezett, hogy dehat miert jott volna, az valamiert annyira termeszetes es magatol ertetodo volt, hogy tenyleg miert lenne ezzel baj? Az is érdekes volt, hogy ellentétben a heteroszexuális férfiakkal, akik minden nőre úgy néznek, hogy ez nekem jár, őt meg akarom baszni, a melegek soha nem nyomultak, soha nem pedzegették a dolgot, sőt, tényleg azt éreztem, hogy ők teljesen elfogadják és tisztelik a heteroszexualitásunkat. Akármilyen hülyén is hangzik ez. Tényleg azt éreztem, hogy soha meg nem fordulna a fejükben ránk nyomulni.
Annyira nem csináltunk sok mindent. Úgy értve, hogy nagyjából olyan életet éltünk, mintha mi is helyiek lennénk, csak szabadságon. Spencernél laktunk, így még a szálloda/hostel érzés sem volt meg. Jobb is, mert egy falanszter falat bámulni, két hétig bárhol lehet, de így az én hajlekom egy nemi erőszakoló kuckora emlekeztetett, amit csak egy madárszarral félig ellepett ablak világított meg, de romantikus volt ezen a kis résen kinézni reggel, amikor a párkányt verő esőre ébredtem fel. Attila meg a nagyszobaban aludt, ha eppen nem fűtött politikai vitak mentek ott, amikbe vagy neki is be kellett szállnia, vagy kimenekülhetett az erkélyre láncdohányozni és várni a napot, hogy felkeljen. Vagy koncertekre mentunk, vagy parkokban setalgattunk, vagy csak úgy kint voltunk, benne amerikában. Elmentunk a strandra es bele is gyalogoltunk az oceanba. Lattunk fokakat, a golden gate hidat, az egesz varost besetaltuk, mert nem nagy. igazabol kikapcsolodni mentunk, igy egy nap volt az amikor megneztunk mindent, mert ott nincs látnivaló, mert nincs nagyon történelem sem, és vagyunk annyira tuskók, hogy a múzeumok se hozzanak lázba. Annyira semmi sincs, csak élet, amerika nem érdekes hely, az amerikaiak sem azok. Csak a lehetőség legfeljebb, hogy érdekes lehess. De mi nyaralni mentünk, egy távoli országból, nekünk ott volt a táskánkban az érdekesség. Aztan inkabb csak logtunk es a helyiekkel barátkoztunk meg koncerteket latogattunk, degeszre ettuk magunkat, lemezeket vettünk. ezert igy napi leosztasu elmenybeszamolot nem tudok írni. Minden reggel sort ittunk aztan elmentunk helyekre. Csak ugy setalgattunk, az emberek kozott voltunk. inkabb ugy az eleterzesrol meg az emberekrol irnek, a hangulatrol meg a tanulsagokrol. Ebben voltunk túristák, mert tényleg csak olyan a város, mint egy nyaraló övezet, minden kényelmes, minden nagy és egyszerű, és éppen ezért nagyon semmilyen.
bar azt sosem hittem, hogy valaha ki fogok jutni amerikaba, nagyon abba sem gondoltam bele, amig gimibe jartam, hogy egyszer majd le fogok erettsegizni. es annak ellenere, hogy az utolso napokban elegge pánikoltam, hogy valami majd közbe jön, es meg a vamugyis faszinak is dadogva mondtam, hogy fogalmam sincs melyik keruletben fogok lakni, most vagyok itt eloszor, de ezt az előbb is mondtam már, mostmar hogy vege, eleg termeszetesnek tunt, hogy ezen is tul vagyok. Azt mar az elejetol fogva tudtam, hogy más lesz, de en megis inkabb szeretek europaban elni, es europainak lenni. És igazabol ez igy is van jol. Mert hiaba van ott egy nagy csomo kultura es fajta ember, azert ok megis mind csak amerikaiak. akkor is, ha neha erzem, hogy direkt nyomjak, hangsulyozzak azokat a kulonbsegeiket, mind kulturalis, mind egyebb individuális teren, hogy megtudjak magukat kulonboztetni a tobbsegtol es megtartsak az elődjeik multjabol adodo identitast is. ez mondjuk legkevesebe a melegekre igaz, ugye errol is beszelni kell, SF kb az o fovarosuk. amig otthon inkabb vicces ha ket ferfi csokolozik az utcán, es kontrasztba kerulnek a magyar prudseggel, itt valahogy annyira termeszetes es nem eroltetett az egesz, hogy egy ido utan mar fel sem tunik, hogy nahat ok is egymas kezet fogjak pedig ket szoros ferfiről van szó. azert amikor a repteren mar elkezdtek csokolozni ferfiak a mozgolepcson kicsit megmosolyogtato volt, mintha valaki egy indiai reptéren akarna egyből megvilágosodni, de tenyleg az egesz tolerancia felfogasuk teljesen mas. gondolom azert is, mert itt van mit toleralni, es nem csak papiron mondja az ember, hogy ja nekem aztan édes mindegy, hogy egyesek masok. meg itt tenyleg annyi fele es fajta ember van, hogy egyszeruen kenyelmesebb elfogadni oket, mint mindenkin egyenkent kiakadni. valahogy csak hozza tartoznak a varoshoz, es ezert fel sem merul, hogy huuu ezek kivulallok. amikor spencer beszelgetett a limp wristes Martinnal Sarah Kirsch-rol, es mondta, hogy semmi negativ komment nem jott eddig azzal kapcsolatban, hogy végre nőként fogja élni az életét, es amikor Martin visszakerdezett, hogy dehat miert jott volna, az valamiert annyira termeszetes es magatol ertetodo volt, hogy tenyleg miert lenne ezzel baj? Az is érdekes volt, hogy ellentétben a heteroszexuális férfiakkal, akik minden nőre úgy néznek, hogy ez nekem jár, őt meg akarom baszni, a melegek soha nem nyomultak, soha nem pedzegették a dolgot, sőt, tényleg azt éreztem, hogy ők teljesen elfogadják és tisztelik a heteroszexualitásunkat. Akármilyen hülyén is hangzik ez. Tényleg azt éreztem, hogy soha meg nem fordulna a fejükben ránk nyomulni.
amikor megerkeztunk, akkor pont a mission-re setaltunk ki a reptértől induló városi vasútból, ami nekem eleg nagy kultursokk volt igy elsore. mindefele ossze vissza uvoltozo emberek, meg olyanok, akik csak lognak az utcán a kezükbe csavarva egy papírzacskóba rejtett üveggel. nyakatlansagig hizott, torpe mexikoiak, bandatagoknak oltozve, sarkon csajozo feketek, bolond asszonyok, crack fuggo csovesek, mindenkin mellkas tetko. akkor jottem ra, hogy en ezeket az embereket csak a tevebol ismerem sztereotipizalva. es ez ijeszto volt, mert az egyetlen pont ahogy viszonyulni tudtam hozzájuk az torz volt, és félelmetes. foleg, hogy minden cuccom, es penzem nalam volt igy egyben, ettől pedig nagyon sérthetőnek éreztem magam, mint amikor valaki azt álmodja, hogy meztelen az emberek között, rátett erre a paranoiára a nyomástól bedugult fülem, meg hogy végig ittam a gépen az ingyen söröket, és alig aludtam. Kerestunk aztan egy mexikoi ettermet, ahol szep inges mexikoi tinik ettek gimi utan, es tovabb setaltunk a dolores parkhoz. ami a helyi erzsebet ternek felel meg. itt lehet inni. vagyis ahogy kiderult kesobb, itt is. meg ide jarnak ki az emberek fura dolgokat csinalni. borics magamra hagyott hogy elmenjen sort venni. addig en egy reten ultem, es henry miller konyvet olvastam a hamis amerikai alomrol, tolem szaz meterre egy csapat fiatal bandazott, akik szepen lassan hazafele szivarogtak, de azert mindegyikuk el akart nekem adni egy kis fuvet, amikor hazafele menet elsétáltak mellettem. aztan egy fickó csak ugy bebiciklizett a képbe, levetkozott felmeztelenre, elkezdte magat simogatni, mikozben egy konyvet olvasott allva, aztan amikor elkezdett szemerkelni az eso, inkabb thai chi-zott, gondolom, mert ha tovább olvas a lapok eláznak. ez alapjaban igaz ott sok mindenkire, hogy valahogy olyan dolgokat csinalnak nyilvanos helyeken, amiket otthon is megtehetnenek es semmi ertelme nincs, hogy ezt itt teszik mindenki elott, megis kihozzak az énüket. gondolom ez valahol jo, hogy mernek onmaguk lenni. masreszt meg lehet pont az, hogy itt van egy csomo ember es mindegyik hallatni akarja a hangjat. például a fiatalgyerek aki kijon egy magnoval es arrol hallgat hangosan radiot. feltalaltak a fullhallgatot, és egy ipodról is lehet rádiót hallgatni, gondolom, de o megis igy nyomatja. es ez engem sem zavar csak egyszeruen nem ertem. varosban is, buszon is mindig van valaki aki uvoltozik, de csak ugy ossze vissza, es latszik rajtuk, hogy ok nem orultek, vagy ha azok is akkor funkcionalisak. ez persze ram is felszabaditolag hatott, mert igy barmikor kb csinalhattam barmit. azert nem kell itt ilyen orultsegekre gondolni, de sosem kellett azon agyalnom, hogy hu mit fognak majd szolni az emberek korulottunk. persze volt hogy a zebránál állva elkezdtem oszlopokat kúrni. aztan ott a tobbi ember az orulteken kivul. ott mindenki rohadt lelkes mindenre. ittunk egy kavet egy amugy tunderpofa gyerekkel, es haromszor elmondta, hogy a kaveja tok jo. ultunk egy parkban cigiztunk, es neztuk ahogy kismamak szoptatnak. es mindent megdicsertek. hogy egyutt logtak delutan, hogy sut a nap, hogy a foldon ulnek, a pokrocukat. mindent. es ezzel kicsit olyan mintha mindennek orulnenek. mondtak nekunk, hogy ez a kaliforniai mentalitas. de engem ez a mentalitas csak olyan helyzetekbe sodor ahol elkezdek rohadt kellemetlenul viselkedni, mert amugy kb mindenki ugy beszel, hogy az fel van huzva egy szerepjatekra, ami panelokbol all. járnak egy táncot, aminek nem ismerem a lépéseit, és amúgy is én csak szívem szerint ugrálnék, de azt nem lehet, így csak magamban toporgok a parkett szélén. record store day-en is setalunk lemezekkel, es aznap mindenki megkerdezi, hogy heeey happy record store day mit vettetek. persze a valaszra nem kivancsiak, csak en meg hozzaszoktam, ha kerdeznek akkor valaszolok. de nem fogok idegeneknek swans meg rezillos lemezeket mutogatni. ugyan ez amikor Spencerek egy block partijan ahol a szomszedsag gyult ossze, logtunk, es az egyik csaj ilyen ruha ruhaban volt es nem volt rajta bugyi es beláttunk a lába közé, szoval ott is egy harsany hipszter elkezdte dicserni a descendents polom es ertettem, hogy van valasz amit mondanom kene, de en csak neztem ra, hogy ja haver kiraly a polom, te viszont egy gyoker vagy. aztan lehet csak ot utaltam. mert amikor egy alagsori koncerten egy csaj vegre felismerte a minor threat kituzom, es mondta hogy kiraly, akkor ot meg megoleltem. Ezen a block partyn bizonyosodott be az is, amit mar megfigyeltem addig, hogy mennyire vedik ott az emberek a sajat maguk altal felepitett statuszukat. itt arra gondolok, hogy pl spencer lakotarsai mind ilyen kvazi ertelmisegiek. ennek koszonhetoen allandoan csak okoskodnak, meg ilyen kiagyalt kerdeseket tesznek fel egymasnak es sosem lazitanak. vagy ha igen es amikor a block party utan kibeszeltuk az ott levo csajokat, meg kellett jegyezniuk, hogy most mennyire taho bro-k vagyunk, hogy ilyenekrol beszelunk. Meg valahol van bennuk egy folytonos beszelhetnek. Hogy mindig kell valamit mondaniuk. Igy tudnak az idojarasrol is beszelni, tok lelkesen de erezhetoen tok jelentektelenul. Mintha nem is vennek komolyan a mondatok 80%-at ami elhagyja a szajukat. Ehhez a konstans jelentoseggel nem biro jo kedvhez tartozik, hogy SF kicsit olyan, mint egy nagy balaton. inkabb hat egy nyaralo ovezetnek, mint egy igazi varosnak. Ezt persze konnyen mondom, mert mi egy jobb helyen laktunk, ami eleg kozel volt parkokhoz, ahol jo sokat logtunk. Meg keves eselye volt, hogy nyugdijas kinaiak rank fognak tamadni. de alapbol kevesebben laknak ott mint pesten, minden szelesebb, es nem is hat igazi varosnak, a kicsit lepukkantabb belvaroson kivul, inkabb egy olyan helynek, ami az embereket szolgalja, es nem csak itt élnek. Örökké körül lengi, az a melenkólikus hangulat, hogy itt valaminek vége lehet bármikor, mivel az idő sem túl meleg vagy hideg soha, így majdnem mindig olyan, mint egy elromlott nyár. Senki sem fujja az orrat soha, sehol. alig cigiznek. mindenki eljar ettermekbe. Mondjuk minden sarkon van egy jo hely. az utcaban ahol laktunk, ha azt mondjak ez a kinai negyed en elhiszem, egymast ertek a jobbnal jobb kinai es mas azsiai ettermek, zoldsegesek, hentesek. meg kb a varos legjobb konyvesboltja, ahol siman ott hagytam tobb, mint 100 dollart. a kocsmak sajnos dragak, a sör meg eleg szar, senki sem issza magat okadasig. de tenyleg lattunk ket embert osszesen akik atom keszen voltak es a helyieken ezen nagyon csodalkoztak. mi meg reszegen szurkoltunk a kocsibol, hogy ne essen ossze a csaj ha atmegy a zebran tűsarkúban. ami sörök igy ütnek azok nagyon edesek, de legalabb ütnek. az utcan pialasra igazabol nem tudtam rajonni. amikor atmentunk oaklandbe ott siman lehetett kint is inni, bar az elegge punk kornyek volt. de amikor Spencer bebaszott akkor ihattunk friscoban is. bar akkor olyan kornyeken voltunk, ahol allitasa szerint amig nem cracket szivsz es vagy feketem addig barmit csinalhatsz a rendor leszarja.
igazabol senki sem volt seggfej, mert most ha eroltetett is ez a jokedv meg pozitivitas, azert megis jobb mintha meroen taplo lenne mindenki, mint itthon. Vagyis egy nyaralasnal jobb. Azt mondták azért ezért ez csak california, meg bay area, az ország nagyrészén ott is mindenki tapló. Viszont aki jofej volt az super jofej volt velunk, es tok emberi. ami a legnagyobb kulonbseg itthonhoz kepest, hogy ott a punk elit, akik igy viszik a dolgot, ok a legkedvesebb, nyitottabb erdeklodobb, foldhoz ragadtabb arcok. nem pedig bezarnak, es eltelve poffeszkednek, hogy en sokkal jobb vagyok, es en mondom meg nektek, mi a dorges, hanem inkabb ugy vannak, hogy hee legyszi meseljetek el hogyan csinaljatok ti. Az, hogy ott ulunk a limp wristes Martinnal, o meg kavet foz nekunk, kerdezget magyarorszagrol, logunk, aztan atmegyunk a szobajaba, ahonnan most adott el 3000 lemezt, csak hogy elferjen egy kicsit, és az egész szobája tényleg csak lemezek, meg fényképek, és punk erekjék, es elovesz egy dobozt, amibol klasszikus lemezeket nezegetunk, es csak mesel ilyen tok jo sztorikat, baratsagos hangon, szinte egesz nap tudnam hallgatni, es annyira energetikus meg lelkes, de semmi poz vagy fellengzes nelkul. kint meg mindig csinalnak utcai plakatokat, es mert neki nem tetszett egy tragedy koncert plakatja, onszorgalombol csinalt egy masikat, amit most terjeszt a varosban. Ez kulonben fura, hogy kint meg nagyon el a plakat es szorolap kultura. mar ilyen kezzelfoghato mivoltaban, es nem csak a neten. Bejön a szobába a gitárosuk és a torinói lóról magyaráz aztán meg együtt röhögünk a kézzel festett Black Flag pólójának az elbaszott rácsozásán. Lógunk a konyhájukban. Elönt az érzés, hogy ennyél nincs jobb hely a világon. Megérkezik a Make a Mess / Brillinat Colors-os Jess és egy hamburgert majszolva üldögél és hallgatja ahogy a Rákosi lemezről beszélünk, meg hülye poénokon röhögünk, aztán ők kezdenek beszélni Martin könyvéről. Olyan lelkesek. itt egy 40 eves faszi, akinek kb minden zenekara legendas, meg mindig 2 masik emberrel el egyutt, neki csak egy kicsi szobaja van, fotozast tanit egy suliban, azon gondolkodik, hogy palyat vagy szakmat valt, de hiaba akarja nem tudja abba hagyni a lemezkiadojat ugy sem, hogy lassan 80 kiadvany felett jar. latszik, hogy sosem fogja azt mondani, hogy bezzeg regen mennyire jobb volt minden, mert neki az a minden még mindig a jelene, vagy elkezd majd csak azzal takarozni, hogy bezzeg o mar megtett mindent, mert mindent azért csinál, mert ez az élete, ezt szereti. szoval itt eletuk vegeig a punkot szeretik az emberek, nem pedig az esetleges statuszt amit ezzel szereznek. ugyan ez a terminal escape-es robert-rol aki kb 100000 kurva jo zenekarban volt. talalkozunk vele, es mar a masodik mondatnal csak viccelodunk, kesobb piakat cserelunk, ő kapott pálinkát, mi meg whisky-t aztan ha mas koncerten talalkozunk o jon oda hozzank, hogy na dumaljunk, add kazikat, amin a zenekarai vannak. nagyon lelkesek. a maximumosok meg foleg. kikerekedett szemekkel hallgatjak, barmilyen nekunk jelentektelen dolgot mondunk a szinterunkrol, es azt gondoljak ez a legjobb dolog valaha. de nekik el is hiszem. mert mi lenne ez az ujsag, ha nem lennenek ennyire nyitottak és lelkesek. bar layla gibbon nagyon arin egy geek, aki igy latszolag nehezen talalja fel magat tarsadalmi helyzetekben, de az is lejon rola, hogy azert elegge ott van agyban. mariam viszont egy energia bomba. vegig csak olelget mindenkit, intezi a dolgokat, segit, kedves, sutit sut, ferfiakrol beszel, tapiz minket, tancoltat minket. meg ugy valamiert tenyleg azt ereztem, hogy ezek az emberek szeretnek minket csak nem mindig ertettem miert. azert a kedvencem spencer haverja volt tony, aki egy kicsit olyan, mint az amerikai enem. o valami helyi kis gitarzseni, es a kedvenc zenekarai a guided by voices, thin lizzy es az infest. de a kedvenc stilusa a new york hardcore, a radio musorban be is szolt a maximumnak, hogy nincs Crown of Thornz lemezuk. meg engem akart meggyozni, hogy mondjam be, hogy ez a szett testveremnek ignite zolinak megy, aztan hogy legyen az utolso szamom a cro magstol a down but not out a legjobb lemezukrol ami a best wishes es kuldjem az amerikai tesoimnak, mert amerika a legjobb hely a foldon. de olyan jo volt vele meg spencerrel a hatso ulsesen bebaszva poenkodni mariam kocsijaban hazafele oaklandbol. szanalmasan benan pacsizni vele, mert reszeg voltam meg en sosem tudtam menon pacsizni. aztan utolso ejjel miutan osszetorte a vilagom azzal, hogy elmondta o hogyan latja a hibat a punkban, es uvoltve veszekedtunk vagy fel orat, spencerrel egymasra kezdtek pakolni a 100 dollarosokat szoban, hogy ennyit adnak ha maradok meg egy hetet.
ami meg erdekes volt, hogy a rosszabb zenekarok is tudtak zenelni. de ilyen szedett vedett anarcho bandak is. mindenki tudta mit akar a hangszeren es azt el is jatszottak, csak neha ez szar volt. de nem hangszeresen. még a szart is el tudták úgy játszani, hogy az az legyen ami, szar, amiért ilyennek akarták, nem mert csak el van baszva. vagyis tudom is en hogy mondjak ezt. tenyleg furcsa, hogy mennyire eros a punk jelenlet pedig ez tenyleg egy kisvaros, de talan tobb punk van mint magyarorszag egeszen. az is orvendetes, hogy minden zenekarban volt lany. nagyon sok lany jart koncertekre, es szerves reszet kepeztek a szinternek, nem csak nezelodni jottek, meg mert a fiujuk azt mondta jojjenek. sot egyszer meg pont hogy ok kezdtek a pogot. azert sok a kinezet arc itt is. de valahogy akik meg divatoznak azoknak is nagy szazaleka csinal valamit. gondolom mert itt a kinezet azert ilyen szerves resze a kulturanak. mar itthon ha crusty vagy akkor kb csak hulyere iszod magad szegecselt dzsekiben. ott ha crusty vagy akkor van szegecselt dzsekid es crustot jatszol. valahol ez is szimpi, hogy bar vannak sokan akikrol leri messzirol is a ruhajuk alapjan, hogy punkok, teljesen hetkoznapi eletet elnek. ugy ertem, valahol komolyan gondoljak annyira a punkot, hogy ugyis megtartjak, hogy kozben normalis eletuk van es nem takaroznak azzal,hogy inkabb onpusztitok lesznek es teljesen kivonulnak a tarsadalombol. sot egy csomo kraft van bennuk. elmennek egy koncertre, bebasznak, aztan masnap felkelnek hajnalban dolgoznak 10 orat es meg elmennek egy koncertre, vagy zenekari probara, vagy csinaljak a fanzinejuket. es mi is ismerunk olyanokat, akik mondjuk hazamennek hajnali 2kor reszegen aztan masnap meloba mennek, de valahogy megsem olyan osszeszedettek, mint ezek kint. szoval ok is buliznak, de nem azon van a hangsuly, hogy huu basszunk be, hanem hogy kiraly ez a koncert es hoppa bebasztam, vagy dejo ez a proba mert ittunk sort, hanem dejo ez a proba, hogy jo zenet jatszottunk es mellesleg ittunk sort is. tehat hiaba vannak elonyos helyzetben egy csomo szempontbol, igazabol a hozzaallasuk az ami ott tartja oket ahova a korulmenyeik miatt kerulhettek. errol kulonben beszelgettunk is Martinnal, hogy amig oket nagyban biraljak a nyugat europai foglalthaz lakok, egyszer beszelgetett egy dan punkkal aki kozmunkara volt fogva mert arcondobott egy rendort egy teglaval. es ha ezt chicagoban csinalod meg akkor valahol az elfogasod helyszine es a rendorors kozott veletlenul meghalsz. es ha van egy kutyad egy foglalthazadban akkor nem kapsz plusz penzt az allamtol, hogy vegyel meg kutyakajat. Mégis azért megvan amerikában is az a luxus, hogy az emberek, ha csórók akkor is azért el tudjanak lenni. Tudjanak venni olyan dolgokat ami a hobbijukat szolgálja, utazgassanak, és ne kelljen folyton aggódniuk mindenen. Ha akarnak fiatalok tudnak maradni, és ez nem is jön le nevetségesen, vagy szánalmasan, hanem teljesen természetesen, hogy ők ezt az univerzumot választották és így a maguk módján ugyan úgy boldogok.
fura volt még, hogy ott mennyire az arcukba van nyomva a torveny.
a buszokon pl nem az van kiirva, hogy kedvessegbol adjuk at a helyunket az
oregeknek hanem mert ez a torveny. persze lecsukni nem fognak, de ez a
folyamatos sulykolas, hogy ez es ez a kotelesseged, es ez es ez a torveny.
kaja is erdekes volt. ugye ott azért jól kevesebb esznek otthon es nagyjabol nem is olcsobb otthon enni. vagyis igen, de nem ilyen minosegben. olyan 5-tol 15-20 dollarig már lehet enni kurva jo dolgokat, de ugy hogy rosszul leszel annyit. mivel berlin mellet sf is egy ilyen vegetarianus mekka, igy minden etteremben van lehetoseg arra, hogy mi is valasztekosan ehessunk. bar műhúst csak utolso este ettunk amikor nagyon reszegek voltunk, de az is nagyon jo volt, en kacsat ettem es a zsiron kivul, ami szaftossa tenne tenyleg olyan ize volt. kulonben fokent azsai meg mexikoi dolgokat ettunk. az en kedvencem az indiai volt, amit kesobb ki is hanytam, mert tulsagosan beszivtam. de birtam majdnem mindent. nehany etelnek mas ize volt. ezt leginkabb a krumplin es kenyeren ereztem. de a sajtok se voltak az igazaik. mar az ilyen klasszikus amerikai sajtok. a mexikoiak jok voltak nagyon. csak valahogy itt tenyleg figyelnek arra, hogy jot fozzenek. mert igy is minden etteremben vannak mindig emberek. sot ez olyan kinti trend, hogy egyszeruen imadnak sorban allni, es addig is szocializalodnak. csak elhiszik ha egy hely jo akkor oda nekik is be kell menniuk. viszont mindenki ha eroltetetten is, de atom kedves. mondjuk engem mindig zavarba hozott amikor belekerdeztek egy rendelesbe es fogalmam sem volt milyen tipusu sajtok meg kenyerek vannak. mert fejbol honnan a faszombol tudnam?
kaja is erdekes volt. ugye ott azért jól kevesebb esznek otthon es nagyjabol nem is olcsobb otthon enni. vagyis igen, de nem ilyen minosegben. olyan 5-tol 15-20 dollarig már lehet enni kurva jo dolgokat, de ugy hogy rosszul leszel annyit. mivel berlin mellet sf is egy ilyen vegetarianus mekka, igy minden etteremben van lehetoseg arra, hogy mi is valasztekosan ehessunk. bar műhúst csak utolso este ettunk amikor nagyon reszegek voltunk, de az is nagyon jo volt, en kacsat ettem es a zsiron kivul, ami szaftossa tenne tenyleg olyan ize volt. kulonben fokent azsai meg mexikoi dolgokat ettunk. az en kedvencem az indiai volt, amit kesobb ki is hanytam, mert tulsagosan beszivtam. de birtam majdnem mindent. nehany etelnek mas ize volt. ezt leginkabb a krumplin es kenyeren ereztem. de a sajtok se voltak az igazaik. mar az ilyen klasszikus amerikai sajtok. a mexikoiak jok voltak nagyon. csak valahogy itt tenyleg figyelnek arra, hogy jot fozzenek. mert igy is minden etteremben vannak mindig emberek. sot ez olyan kinti trend, hogy egyszeruen imadnak sorban allni, es addig is szocializalodnak. csak elhiszik ha egy hely jo akkor oda nekik is be kell menniuk. viszont mindenki ha eroltetetten is, de atom kedves. mondjuk engem mindig zavarba hozott amikor belekerdeztek egy rendelesbe es fogalmam sem volt milyen tipusu sajtok meg kenyerek vannak. mert fejbol honnan a faszombol tudnam?
A burritoknak meglepően semleges íze van, nem egy ízbomba, csak
úgy kellemes, az a típus, hogy eszed eszed, és többet akarsz tőle, de eszed
tovább, és miután abba hagytad hiányzik. Korriandert nagyon sokat használ mind
a mexikói, mind az ázsiai konyha. Az egyik legjobb ebédünk egy szecsuáni
étteremben volt, ott imádtam a padlizsánt, meg a gomba levest, de jó volt az
amerikai-ázsiai beütésű tofu is. A legviccesebb hely a Pho-Clement volt, ami
mostmár good noodles néven működött, mert 10 év után valaki elmondta nekik,
hogy Fuck Clement a hely neve fonetikusan. Itt nem csak jókat ettünk, de a
tulaj egyszer annyira bepiput valamire, hogy az italos hűtőszekrényhez vágta a
telefonját. Kedvencem volt még a vietnámi étteremben a rízspapiros tavaszi
tekercs, vagy imperial rolls, amit saláta levélbe tekerünk még és úgy ettük. Vagy
a vietnámi szendvics, jeges kávéval, meg úgy minden. A rántották voltak csak
nagyon furák, meg a palacsinta se égett be úgy a fejembe, hogy ez a legjobb
dolog a világon. A szendvicseket szerettem, meg tényleg azt, hogy bárhol ehetsz
egy jót. A legjobb dolog, amit ittam, egy mexikói dinnyés Aguas frescas volt,
életem végéig tudnám inni, annyira zseniális. A kávék is inkább rosszak voltak,
víz ízű bénaságok. Meg amikor nagyon részegen mentünk haza, akkor mindig
megálltunk egy kínai pékségben és tényleg hazai érzéseket idéző, túlédes,
száraz, fújtós sütiket ettünk.
maximum haz
hiaba voltunk tok jo koncerteken meg jo egyutt logni, azert a legjobb bulik mindig akkor voltak, ha innen indultak, vagy itt vegzodtek. ennyire kedves emberekkel regen talalkoztam mar es ahhoz kepest mennyire befeszult pc komcsiknak jonnek le, mind laza es vicces figurák voltak. valahogy ott nem lehet rossz a hangulat, mert megvan minden ami csak kellhet. amikor spencer eloszor dobott le minket naluk, mert o dolgozott, csak ebéd szünetében megmutatta merre van a ház akkor mar buliztunk egyet mariammal, és akkor elvileg mar teljes erteku columnist lettem, onnantól csak én voltam az új író. de megerkeztunk par sorrel, leultunk aztan korbe vezettek minket, cigiztunk a kertben, hulla hoppoztunk, kiganeztuk a kertet, aztan lemezeket hallgattunk vagy bongesztunk csak ugy elvoltunk. beszelgettunk a punkrol, meg szinterekrol, jatszottunk egy kutyaval. aztan elkezdtek befele jonni az emberek. nagyjabol olyan open house szinten mukodnek, aki ker, annak van kulcsa, csak be kell dolgozniuk is. Nekem is adtak volna kulcsot, csak én messze lakom, hogy tudjam használni. jottek az emberek kritikakat irni vagy csak benezni. aztan egy ido utan azt mondtak aah inkabb egyunk pizzat es igyunk sort egy szemkozti kocsmaban. akkor atmentunk a csapattal, es jott velunk egy hardcore leszbikus butch csaj is. ultunk ott vagy hatan, olyan 7 óra korul egy megbeszeles kezdodott az újság jövőjéről, ezert a kocsma mellett amikor elsetalt egy maximumos fejes, aki a megbeszelesre tartott a tobbiek kifutottak ertuk mint a gyerekek, es akkor egyre tobben voltunk a boxunkban, vagy valtoban ittak es ettek pizzat velunk. olyanok voltunk, mint lelkes kisgyerekek akiknek egy bandajuk van, és egy suli újság lelkes szerkesztősége most szabad kezetkap. aznap lett volna pierced arrows, de olyan boldog voltam mar akkor, hogy egyaltalan nem bantam volna, ha lekessuk. egyszercsak négyen maradtunk borics, spencer, a leszbikus csaj es en. akkor gyorsan eldontottuk, hogy elmegyunk pierced arrows-ra es ha nem erunk oda vagy jutunk be akkor bevertjuk az orrom csocsokkel egy sztriptiz barban. ez az utobbi terv a csaj otlete volt. oda utra vettunk par sort amiket megittunk az utcan koslatva, parszor majdnem elutott minket josok auto. spencer es a csaj lehugyoztak a kinai nagykovetseg epuletet. ossze vissza rohagaltunk a varosban, aztan a csaj megint pisalt egy keresztezodesben, lekestuk a koncertet, bementunk vagy hátom sztriptiz barba, de mind tul draga volt es sehol sem engedtek hogy pialjunk, igy vettunk meg tobb sort meg fagyit, vagyis azt csak spencer mert a csaj szerint 10 utan csak a kocsogok esznek fagyit, aztan visszamentunk a maximum hazba, ahol mar mindneki reszeg volt, meg mi is, es tancoltunk total control-ra meg elvoltunk, aztan egy ponton en meztelenul alltam a konyha kozepen a sok csaj meg tapsolt es ujjongott, borics négykézláb mászott és kiömlött sört takarított, valaki meg a hátán ült. ezt neked ekh. olelkeztunk meg, meg kicsit deszkaztunk a garazsukban, meg hulla hoppoztunk reszegen. valamiert annyira megszerettek minket, hogy ezutan vegeig spencert hivogattak hogy menjunk veluk bulizni.
utolso nap meg visszamentunk tony-val radiomusort csinalni, miutan martinnal logtunk egy kicsit es meghallgattuk a rakosi test press-t. akkor 2-3 oran at csak sort ittunk es lemezeket valogattunk, akik a lemezeket hallgattak a reviewer station-on azok boxoltak a levegot, vagy leggitaroztak. aztan elkezdodott a musor es ment az utolvozes a rohoges, szamok kozben emberek tancoltak, meg leggitaroztak, a hatterben probaltak kitalalni eppen mi megy ment a veszekedes hogy mi a jo, mi a rossz, minden ilyen. Pont ott ereztem magam, ahol a legjobban szoktam. Kicsit olyan volt, mint abrandok arrol, hogy mi lenne meseszerűen jó, ha tortenne, valora valtak volna. csak igy bebaszva sodrodtam a klasszsag tengereben.
utana meg atneztunk egy kocsmaba harman, meg jott velunk tony. de ott nagyon bebasztunk. veszekedtunk zenekarokrol, ettunk szendvicseket, aztan hazataxiztunk. masnap meg vettunk par konyvet, eljott ertunk mariam, elmentunk kajalni es kivitt minket a repterre.
maximum haz
hiaba voltunk tok jo koncerteken meg jo egyutt logni, azert a legjobb bulik mindig akkor voltak, ha innen indultak, vagy itt vegzodtek. ennyire kedves emberekkel regen talalkoztam mar es ahhoz kepest mennyire befeszult pc komcsiknak jonnek le, mind laza es vicces figurák voltak. valahogy ott nem lehet rossz a hangulat, mert megvan minden ami csak kellhet. amikor spencer eloszor dobott le minket naluk, mert o dolgozott, csak ebéd szünetében megmutatta merre van a ház akkor mar buliztunk egyet mariammal, és akkor elvileg mar teljes erteku columnist lettem, onnantól csak én voltam az új író. de megerkeztunk par sorrel, leultunk aztan korbe vezettek minket, cigiztunk a kertben, hulla hoppoztunk, kiganeztuk a kertet, aztan lemezeket hallgattunk vagy bongesztunk csak ugy elvoltunk. beszelgettunk a punkrol, meg szinterekrol, jatszottunk egy kutyaval. aztan elkezdtek befele jonni az emberek. nagyjabol olyan open house szinten mukodnek, aki ker, annak van kulcsa, csak be kell dolgozniuk is. Nekem is adtak volna kulcsot, csak én messze lakom, hogy tudjam használni. jottek az emberek kritikakat irni vagy csak benezni. aztan egy ido utan azt mondtak aah inkabb egyunk pizzat es igyunk sort egy szemkozti kocsmaban. akkor atmentunk a csapattal, es jott velunk egy hardcore leszbikus butch csaj is. ultunk ott vagy hatan, olyan 7 óra korul egy megbeszeles kezdodott az újság jövőjéről, ezert a kocsma mellett amikor elsetalt egy maximumos fejes, aki a megbeszelesre tartott a tobbiek kifutottak ertuk mint a gyerekek, es akkor egyre tobben voltunk a boxunkban, vagy valtoban ittak es ettek pizzat velunk. olyanok voltunk, mint lelkes kisgyerekek akiknek egy bandajuk van, és egy suli újság lelkes szerkesztősége most szabad kezetkap. aznap lett volna pierced arrows, de olyan boldog voltam mar akkor, hogy egyaltalan nem bantam volna, ha lekessuk. egyszercsak négyen maradtunk borics, spencer, a leszbikus csaj es en. akkor gyorsan eldontottuk, hogy elmegyunk pierced arrows-ra es ha nem erunk oda vagy jutunk be akkor bevertjuk az orrom csocsokkel egy sztriptiz barban. ez az utobbi terv a csaj otlete volt. oda utra vettunk par sort amiket megittunk az utcan koslatva, parszor majdnem elutott minket josok auto. spencer es a csaj lehugyoztak a kinai nagykovetseg epuletet. ossze vissza rohagaltunk a varosban, aztan a csaj megint pisalt egy keresztezodesben, lekestuk a koncertet, bementunk vagy hátom sztriptiz barba, de mind tul draga volt es sehol sem engedtek hogy pialjunk, igy vettunk meg tobb sort meg fagyit, vagyis azt csak spencer mert a csaj szerint 10 utan csak a kocsogok esznek fagyit, aztan visszamentunk a maximum hazba, ahol mar mindneki reszeg volt, meg mi is, es tancoltunk total control-ra meg elvoltunk, aztan egy ponton en meztelenul alltam a konyha kozepen a sok csaj meg tapsolt es ujjongott, borics négykézláb mászott és kiömlött sört takarított, valaki meg a hátán ült. ezt neked ekh. olelkeztunk meg, meg kicsit deszkaztunk a garazsukban, meg hulla hoppoztunk reszegen. valamiert annyira megszerettek minket, hogy ezutan vegeig spencert hivogattak hogy menjunk veluk bulizni.
utolso nap meg visszamentunk tony-val radiomusort csinalni, miutan martinnal logtunk egy kicsit es meghallgattuk a rakosi test press-t. akkor 2-3 oran at csak sort ittunk es lemezeket valogattunk, akik a lemezeket hallgattak a reviewer station-on azok boxoltak a levegot, vagy leggitaroztak. aztan elkezdodott a musor es ment az utolvozes a rohoges, szamok kozben emberek tancoltak, meg leggitaroztak, a hatterben probaltak kitalalni eppen mi megy ment a veszekedes hogy mi a jo, mi a rossz, minden ilyen. Pont ott ereztem magam, ahol a legjobban szoktam. Kicsit olyan volt, mint abrandok arrol, hogy mi lenne meseszerűen jó, ha tortenne, valora valtak volna. csak igy bebaszva sodrodtam a klasszsag tengereben.
utana meg atneztunk egy kocsmaba harman, meg jott velunk tony. de ott nagyon bebasztunk. veszekedtunk zenekarokrol, ettunk szendvicseket, aztan hazataxiztunk. masnap meg vettunk par konyvet, eljott ertunk mariam, elmentunk kajalni es kivitt minket a repterre.
koncertek
Áprl 13 – hemlock
Wild moth – aranyos zenekar volt, de nem ütött olyan nagyot.
Ha jól emlékszem néha elkezdtek kicsit zúzni, de inkább az ilyen szedett vedett
kicsit bénázós punkot nyomták. Igazság szerint már nagyon nem is emlékszem
rájuk csak arra, hogy aranyos volt. Talán azt mondtam koncert után, hogy
korrekt. Mert az volt.
Neo cons – kb 4 vagy 5 percet játszottak így könnyű volt
lemaradnom a feléről. Aztán belém szállt az énekes és a fél söröm a pulcsimon
kötött ki. Amit könnyen lehet el is hagytam kicsivel később. Ők különben ilyen
klasszikus hardcore punkot nyomtak, jó gyorsat meg dühöset. Kicsit mintha erőltették
is volna mennyire dühösek. Vagy lehet csak én voltam más hangulatban. Nagy
benyomást nem tettek, és annyira nem gyűlöltem a közönséget, hogy annyira
azonosulni tudjak ezzel a céltalanul gúnyolódó gecizéssel. Azért megnézném őket
egy próbateremben, akár tizenöt percig is. Szóval jó volt meg minden, csak
inkább egy gesztus, mint koncert.
Rat columns – amennyire prüntyögősek lemezen, annyira
baszott oda ez a koncert. Már a maga keretei között, mert azért a rat columns
nem egy void. Azért volt bugi az egészben. Sőt az egész este ők voltak a
legjobbak, meg amúgy is, ha nem látok még az utána lévő napokban egy fél tucat
nagyon jó koncertet ez simán bekerült volna a legjobb koncertek listájára, úgy
az egész évet tekintve. Vagyis hát, be is került. Még kezdés előtt a fülembe
súgta egy okos ember, hogy na ezek az arcok tényleg nagyon béna csávók és hát
én eléggé bírom a béna csávókat, akik úgy néznek ki, hogy a saját koncertjükre
menet is izgulnak, hogy a bizti őrök tuti beengedik e majd őket. Kicsit esendő
zajos post punkot játszottak, nagyon bájosan. Jó volt részegen táncolni rá, a
kabátom zsebeibe dugott kezeimmel. Fasza banda ez, ha lesz nagylemezük azt tuti
kurva jó lesz hallgatni.
Merchandise – hát én igazából tökre szeretem őket hallgatni,
de a youtube videókból is lejött, hogy élőben azért annyira nem tudják azt
nyújtani, mint amekkora hype-ot kapnak. Így a tavalyi iceage után kb ez volt a
második legnagyobb csalódás, ami mostanában ért. ÚGY MINDENBEN. Nem tudom miért
nem lehet dobosuk legalább, mert akkor már sokkal faszább lenne, mint így. Néha
azért elkapott a hangulata, de volt, hogy a gitár hangosabb volt mindennél,
olyan részekben is, amikor csak hangulatos feedback-et akart volna játszani.
Így rendesen haza is vágta az egészet. És ha kraft nincs legalább hangulat
legyen. Talán ez is volt a baj, hogy a basszus-gitár-zajdoboz/dobgép kombó túl
sterillé tette az egészet, és az egy dolog, hogy az énekes kb egy dallamban
nyögdösött végig, meg azért kb beleélte magát ian curtis-calvin johnson
tengelyen, csak ez néha kicsit kevés volt, pedig tényleg részeg is voltam, meg
boldog is, a fények is villództak, jó helyen álltam, és melankólikusan jól
éreztem magam. Mielőtt elkezdték csordultig volt a terem, mire befejezték, kb
20-30 ember álldogált. És nem olyan megosztó zene ez, csak egyszerűen nincs
benne semmi dög. Be kell látni, hogy ez csak háttér zene. Azért tudom is én
biztos lehet helye meg ideje ennek a bandának élőben is, csak ahhoz több drog
és kevesebb punk kéne.
Koncert után meg még sikerült annyit inni és úgy beszívni
egy utca sarkon, hogy kb elájultam egy étteremben, miközben arra vártunk, hogy
egy lány babot egyet, aztán okádtam az utcán és utaztunk egy rasszista
taxissal.
Árpilis 14 - Knockout
Ez egy délelőtti koncert volt, vagyis annak volt tervezve,
így direkt késve lementünk ötre, aztán persze hétig rohadtul nem volt kezdés.
Elég sok kiszegecselt bőrdzseki és szakadt ruha volt jelen, mind a közönség mind
a színpadon zajolókon. Az első zenekar (talán proto-regime) egész jó volt.
Ilyen jó bakancsos, zajpunk, nagyobb ívű dallamokkal. Azt hiszem voltak benne tagok
a criaturas-ból, ami király zenekat. Elég jól csinálták, amit kellett. A
második zenekar (merdoso) már kicsit laposabb volt. Az énekes úgy nézett ki,
mint egy kicsit nagyobbra nőtt umpla lumpa willy wonka csoki gyárából, a
gitáros meg, mint egy retardált amcsi gyerek, valami filmből ahol a család
félkegyelmű bátyját alakítja, bundesliga séróvel megküldve. Ők is visítós
punkot játszottak, elég sok felesleges szólóval, de jó sok feszültséggel.
Igazából nem volt velük semmi baj, de a korrekten nem nagyon léptek túl
számomra. Mondjuk vicces volt belegondolni, hogy kb csak este 8 lesz én meg egy
bárban iszogatok, miközben ők játszanak, a tévében pedig a robot zsaru megy.
Ezután egy kéttagú banda volt (bible thumper), amiben a bőgőt kb gitárrá
torzították, meg hát nem is nagyon értettem néha, mert teljesen más hangzott,
mint amit pengettek. Nem volt rossz, akkor sem, ha néha inkább volt már black
metal, meg a dobos elég komikusan hatott, ahogy a saját fejét ütötte számok
között és hergelte magát. Kb a drunkdriver ilyen csak a drunkdriver jó, ők meg
nem voltak azok. Ezután jött a Sickoids és mentette meg a kicsit lapos
koncertet. Ők egy ex witch hunt banda csak a csajok nélkül, de ugyan úgy a
hükser dü hangzással játszott kicsit crust, de inkább csak dühös punk zene.
Érdekes tempóváltások, vagy csak ritmizálás, jól beillesztett crust szólók és
az egész úgy magával ragadott. Vagyis most nem játszottak annyira eltérő zenét
az első két bandától, de amíg azok annyira ne jöttek át, itt önkénytelenül is
azon vettem észre magam, hogy csak élvezem a koncertet és rázom a fejem. Kurva
jók voltak.
Még aznap volt egy másik koncert is, oaklandben, ami kb
olyan távolságra van SF-től, mint budapesttől szentendre. Szereztünk fuvart is,
és így pár szelet indiai pizza után már úton is voltunk. Kicsit későn értünk
oda. Így a francia youth avoiders-t lekéstük teljesen. Mivel ott lehetett inni
az utcán, a wild moth alatt inkább kint beszélgettünk egy totál szétcsúszott csajjal
aki ekit akart nekünk adni csak úgy. Meg mindenféle más emberekkel. Aztán jött
a rank xerox. Az egész koncert egy lepukkant ház valami hatalmas bellmagasságú
szobájában volt, ahova lépcsőn kellett lemenni, erős félhomály, a színpadon a
háttérben tévéképrenyőkről mentek ilyen elvont szarságok, de a rank xerox ebbe
annyira beleillett, hogy máshol mostantól el sem fogom tudni képzelni őket,
amikor a lemezeiket hallgatom. Tényleg ilyen elidenegedett, borzongató post
punk, amit játszanak, csak élőben van olyan dögös és erős, hogy közben meg fura
tánczene is lesz. A gitáros meg, aki mellesleg a rat columns-ban is játszott
előző nap, nem is penget, hanem inkább üti a gitárját. Aztán a monotonnál
mindannyian csak egy hajszállal énekelnek dallamosabban. Mintha az atom
frusztrált, klassz fiatalok, még szórakozásnák is borzongatnák magukat, de
ezért is volt igaz meg baró, hogy így rácsodálkozol, hogy hé én ezt át tudom
élni, ezek a hangok csilingelnek a fejemben amikor a buszon utazom, akkor már
táncolok is. Kurva jó volt akkor is, ha az utolsó két számon már sorba kellett
állnom hugyozni, hogy ne robbanjon szét a vesém és csak egy kis ajtón keresztül
láttam őket, de olyan boldog lettem, hogy még az sem zavart, hogy egy punk
kapucnijából rám mászott egy baszott nagy patkány és végig kellett hallgatnom,
ahogy a franciák gitárosa éppen fel akar szedni egy csajt, pont előttem. Itt
fellépett még a merchandise. De mivel előző nap eléggé hokik voltak és a
fuvarunk már kicsit nyűgös lett, ezért el is indultunk hazafele, mielőtt még
kezdtek volna.
Áprl 15
Másnap megint ugyan azokon a helyeken voltak koncertek, csak
most oaklanden a szomszéd házban.
Kezdett a knockout-ban a permanent ruins, és faszák voltak.
ilyen kicsit epikusabb crustba hajló durva hardcore punkot játszottak női
énekkel. És bár az énekesnő az egyik főnököm, magyarul úgysem tudná elolvasni
ha jót, ha rosszat írok róla, szóval minden seggnyalás nélkül odabasztak
rendesen. Sajnos a legjobb zenekar ezen a napon elmaradt, így maradt még kettő
anarcho punk banda. Az első a Kohos volt, akiknek volt egy csellósuk is. Ami
feltűnt kettőnknek, magyaroknak, hogy itt még a szar zenekarok tagjai is jól
eljátszák a számaikat, csak az a baj, hogy azok szarok. Aztán lehet
gondolkodni, hogy akkor melyik a jobb, ha jót játszol rosszul, vagy ha rosszat
jól. Ők amolyan epikus punkot nyomtak, pesze anarcho beütéssel. Csak az volt a
baj, hogy a dallamaik teljes kiszolgáltak és nekem szinte semmit nem kellett
megtennem értük, hogy elérjenek. Mert mondjuk a bullshit detector válogatásokon
még a bénázó zenekarok is faszák, mert olyan szabadok. De ők meg túlprofizták a
semmit. Viszont így olyan jellegtelennek is hatottak, hogy bár értettem, hogy
ja, ez most meginditóan dallamos meg minden, nem nagyon tudtam érezni, vagy
tudott érdekelni. Inkább ettem egy tacot a szomszédban, meg hallgattam az
oaklandi sebőt, aki mellesleg az elmaradt zenekar agya. Játszott még egy banda,
akiknek A-val kezdődött a nevük és nekik is női énekesük volt, és a gyors
részeik nem is voltak rosszak, viszont néha túlságosan ráfagytak arra, hogy
bemutassák a latin gyökereiket és számok felvezetőjének kb ilyen táncolós latin
zenéket pengettek, amik egyrészt biztos jól jönnek le, hogy mint elnyomott
kisebbség felvállalják magukat, de attól, hogy szívük joguk van büszkének lenni
a gyökereikre engem még untathatnak ezek. Magyarországi kisebbségekkel sincs
semmi bajom, de nem is fogom a dunán a műsoraikat nézni, mert nem érdekelnek
babos kendős öregasszonyok, ahogy tésztát dagasztanak, meg a férfjeik akik
farakásokkal szemeznek, vagy a táncházukat mutatják be felújított változatában.
Annyira nem volt ez jó koncert, de mégsem tudtam rosszul érezni magam, mert
megint a robot zsaru ment a tévében, a hangfaalkból sonic youth szólt, amivel
együtt énekelt a bájos pultos lány. Ittuk a söreinket, és röhögtünk. Koncertnek
vége. Vettünk piát meg papírzacskókat és irány megint oakland. Szerencsére az
aznapi fuvarunk sokkal jobb arc volt, mint az egynappal előző. A koncert hiában
volt a szomszédban (Sugar Mountain), de így szó szerint a másik ajtóban, és
hasonlóan egy lakásszerű helyen, már a levegőben volt, hogy itt nem lehet baj.
Mert a levegőben csak fű meg fing és sör meg izzadtság szag volt. És tényleg
basszus. Az első zenekar a replica volt, amiben három akkora csaj van, hogy én
a színpad előtt állva magasabb vagyok náluk, akik a színpadon nyomják. Amikor
az első hangba belekezdtek valahogy éreztem, hogy az egész este kurva jó lesz.
Volt alapból egy csomó ember, de itt a csajok kezdtek el pogózni, Boricsot egy
kanapéba ültették le, engem egy konyhába löktek be. Szóval játszották a
zenekarok a jó punk zenét, mindenki lökdöste a másikat, folyt a sör és boldog
voltam, mindenki be volt rúgva. Replica ilyen vad hardcore punkot játszik,
nagyon feszesen. Az énekes egy energia bomba és úgy van kifestve a szeme,
mintha egy 80as évekbeli filmben játszana punkot. Utánuk megint a permanent
ruins játszott és jól felszívták magukat, mert most még durvább volt, mint
délután. Aztán jött a hunting party akik kicsit dc-s hangzással operáltak,
sokkal inkább volt szaggatott, meg tört ritmusú. Kicsit ki is lógtak ezzel a
többi bandától, mert azok mind csak konstans szónikus pusztítással operáltak.
Itt meg riffelgettek kicsit, de azért őket is jó volt nézni. Az utánuk lévő
bandán már kicsit túl részegek voltunk, ezért kint maradtunk az utcán és
fogalmam sincs mit csináltunk, valószínűleg valakivel beszélgettünk. Majd
megint sickoids játszott. Nagyon durva volt, sokkal keményebben zúztak ők is,
mindenki verte egymást, vagy viccesen táncolt. A punk mennyország volt. Aztán
már persze mindenki seggrészegre itta magát, ment az ölelgetés és hazafele még
kaptunk egy plusz utitársat, szóval régen röhögtem ennyit, és gyűlölködtem
ennyit szar zenekarokon. Tökéletes este volt.
Árpl 17
Majdnem eljutottunk pierced arrows / godspeed your black
emperor koncertre, csak kicsit túlbuliztuk magunkat az mrr házban, meg egy
szemben lévő kocsmában, így mikorra oda értünk már csak a godspeed játszott,
így ők annyira nem érdekeltek minket.
Áprl 19 1-2-3-4-Go oakland
Ez egy korai koncert volt egy oaklandi lemezboltban. Ahol a
Rvivr játszott. Róluk úgye köztudott, hogy mindig szeretnek olyan zenekarokkal
fellépni, amikben lányok és vagy melegek vannak. Ennek jegyében az első
bandában egy lány gitározott és egy transznemű lány bőgőzött. Az elején egy
kicsit túlművészkedettnek hatottak, de a bizarr kezdés (krétával rajzolgattak a
padlóra szívecskéket, pálma levelekkel paskolták az első sor arcát, egy
zajdobozt prüntyögtettek) elkezdtek játszani és néha annyira kinyílt a zene,
hogy csak rázni tudtam a fejem, mert kurva jó volt. Túl volt művészkedve, de
inkább aranyosan, mint tolakodóan. Nekem a 00-ás évek dischord zenekarai
jutottak eszembe az ilyen el guapo, q and not u bandák. fasza dance punk volt,
ami néha nagyon elkezdett döngeni. A második zenekar viszont a legnagyobb
szarság volt, amit valaha láttam. A zene valami indies zaj volt, ilyen
összevissza csilingelő, ritmustalan baromság az énekes viszont szörnyen
túljátszotta a szerepét. Annyi ilyen kiegészítőt, meg kelléket használt, hogy
az már annyira színpadiassá tette őt, hogy nem tudtam másra gondolni, minthogy
amit csinál az csak egy szerep, egy akkora amekkorának hozzá nincs semmi köze.
Én is megkaptam már, hogy hogyan lehet, hogy a színpadon ilyen vagyok, koncert
után meg teljesen más, de látnának ezek az emberek akkor, mint ma amikor vagy 30
percet kellett várnom arra, hogy előttem 3 ember vegyen bérletet egy kibaszott
metró megállóban. Szóval én nem akarom azt, hogy valaki a teljes személyiségét
adja a színpadon, de ha ennyire elszakad a valóságtól akkor az nekem semennyire
nem érdekes. Ráadásul a zene és a csávó hangja is szörnyen szar volt. Hű de még
mennyire. Aztán jött a rvivr és hát basszus, egyet kell értenem azzal, hogy
otthon sosem hallgatnám őket, de élőben ez rohadt cuki volt. És ezek tényleg kb
minden este eljátsszák ugyan azt, de én tényleg elhittem, hogy még mindig
örülnek neki, és úgy állnak hozzá, mintha most írták volna a próbateremben ezt
a számot és még őket is meglepi mennyire jó. Néha annyira felülkerekedett
rajtam pár refrén, hogy csak mosolyogni tudtam. Nagyon lelkesek voltak szinte
mindenért, és ha nem is mondtak számok között olyan nagy dolgokat, legalább a
kis bénaságaikkal mindegyik úgy hangzott, hogy tényleg az ő fejükből jön és nem
csak egy punk szabálykönyvből, vagy a mit mondjunk számok között klisé
gyűjteményből. A végén volt egy pillanat, amikor elkezdtek pogózni az emberek
és jött egy refrén és mosolygott mindenki az ilyen szívmelengető volt. Különben
itt feltűnően sok szép lány és tumblr képeket idézően túl jól kinéző punk volt.
Aztán ki tudja, ha tényleg komolyan veszeik az csak kurva jó, ha meg nem, rájuk
nézni, akkor se rossz. Ennek a koncertnek gyorsan vége lett így vissza
héveztünk sf-be, aztán valami rasszista öregasszony ír kocsmájában kötöttünk
ki.
Árpl 20
Thrill house
Ez valami utolsó pillantos koncert lehetett, amire igazából
azért mentünk csak, hogy lógjunk emberekkel. A thrill house az SF legjobb
lemezboltja, választékot, árakat és személyzetet tekintve. Különben egy
lemezbolt, lakás, és pincehelyiség. A pincében volt a koncert. A Kohos volt a
fő szám, rajtuk kívül csak helyi bandák voltak. a Kohos megint szar volt, de a
többi banda meg kurva jó. Itt is majdnem mindegyik zenekarban volt egy nő.
Ahogy kb majdnem az összes zenekarban van egy lány, és ez azért eléggé penge
dolog. Majdnem mindegyik banda, káoszba vagy black metalba fulladó zaj punkot
játszott. Szegecselt ruhák, elmebeteg énekesek, sok sörivás, tömény
cserélgetés. Legjobb talán az Effluxes volt, meg őket már hallottam előtte is.
Aztán koncert után elmentünk még a közeli knockoutba ahol oldies este volt és
táncoltunk a főnökömmel, majd ettünk burritot éjjel. Igazából ez is egy olyan
koncert volt, ahol csak jó volt szembesülni vele, hogy omladozó pincékben zajos
zenét hallgatni, amit dühös fiatalok játszanak, és közben király emberekkel lógni,
ennél nincs sok jobb dolog.
Áprl 21 - The cave
Ez a koncert csak úgy szerveződött, de szerencsére ez volt
az egyik legjobb. Egy irodai épületszerűségben volt egy ipari negyedben, maga a
koncerthely olyan volt, mint egy nagyszoba, egy csomó nővénnyel meg mindenféle
cucccal. Terreárium meg faszom. Indulás közben volt egy olyan sms pletyka, hogy
nem lesz neon piss, mert a gitáros nagyon másnapos, végül voltak, de fogalmam
sincs mit fognak ezek csinálni majd a pesti koncert után, ha ilyen dolgok el
tudják őket gondolkodtatni. Az első zenekart a hesitation wounds-ot lekéstük,
csak egy nagyon rövid zaj szűrődött ki belőlük az utcára, amikor megérkeztünk.
Az acid fast egy kicsit tökölve hangolt így lementünk cigizni. Aztán jöttek is
a zsaruk, és majdnem én volt az utolsó, aki bement az épületbe előlük, lehet
jobb is, mert ha nekem kell velük beszélnem lehet ezt most nem gépelném be. Meg
kicsit paráztam is, hogy mi lesz itt mert durván fű szag volt a lépcső
fordulóban, de mondjuk pár nappal előtte meg pont 420 volt és akkor az egész
városban fűszag volt. Aztán gondolom inkább belátták nem akarnak itt balhét,
mert vicces volt két rendőr és a velük szemben felálló vagy 80 punk. Amint
elmentek kezdett a zenekar és ilyen kurva jó popos, de tökös és dögös zenét
nyomtak. Páran azt mondták a jawbreakert nyúlták nekem a húzósabb guided by
voices számok is beugrottak. Egy lány énekelt, a felétől meg egy faszi, de
ilyen totál jó válogatás kazetta zene volt, ami a 90-es évek jobbik felét
idézte. Aztán nyomtak még egy wipers feldolgozást én meg a szívembe zártam őket
egy jó időre. Olyan mosolyogtató zene volt, és a koncert felénél a neon piss
tagok találtak egy mozgó rúdra szerelt boksz zsákot, amit becipeltek a terem
közepébe, és azt ütögették pogó helyett. Meg volt egy nagydarab lufi
installáció, amit bebasztak a közönségbe, és mindenki azokon fetrengett. Utánuk
jött a youth avoiders, akik ilyen shitty limits szerű alig torzított bugis
punkot játszottak, kb mintha a minor threat nem csak feldoglozott volna egy
wire számot hanem úgy is szóltak volna. Korrekt volt, bólogattam, franciákhoz
képest azért elég jók voltak. Aztán végre neon piss. Hát kevés ilyen jó zenekar
van mostanában. Nagyon nagyon egybe vannak, kurva jó számokat írnak és öröm
őket nézni zenélés közben. Kicsit az observerst idézik, ezzel a gitár központú,
melódikus, de sötét és komor számokkal, amiknek annyira megfogó refrénjeik vagy
dallamaik vannak, hogy a szomorú kiskobakok himnuszként üvölthetik őket. ezeket
a számokat hallani majd óbudán és sörrel a kezünkben lökdösni egymást kurva jó
lesz. valahol elment az árram, addig csak jammelgettek, meg dobra énekeltek, aztán
visszajött, és akkor még játszottak pár számot, teljes lendülettel, mosolyogva,
részegen, az egyik gitáros, végig kurva jó feedbackeket játszott, és a legvégén
csak úgy belekezdett a judy is a punk-ba, amit aztán elnyomott a zenekar, és
mindenki az egész terem énekelt. Elég jó zárása volt ez a hétnek. Utána még
elmentünk egy házi buliba, ahol piát loptunk hipszterektől, és volt mclusky meg
this must be the place a hangszóróban.
Koncertekről ennyit.